A nemzetközi egyezmények sem tudják megvédeni az enyészettől a Titanic roncsát
2022. november 23. 14:13 Múlt-kor
Mélységi tafonómia
A Titanic hajóteste kettétört a süllyedés során, de a tenger fenekét elérve a hátsó része is összeomlott a becsapódás erejétől. A két nagyobb roncsdarab nagyjából hatszáz méterre fekszik egymástól a tenger fenekén. A hajóról származó különböző tárgyak és eszközök nagyjából 5,2 négyzetkilométeren szóródtak szét. A hajó orra már süllyedés közben teljesen megtelt vízzel, így nagy sebességgel zuhant a mélybe, az orrárboc kidőlt, nekivágódott a fából készült parancsnoki hídnak, amely szinte teljesen megsemmisült. A hajó kéményei is eltűntek a süllyedés során.
A Titanic hátsó felében maradt némi levegő, amely lelassította az ereszkedést, ám emiatt a roncs többször is átfordult. Valószínűleg ekkor szakadt ki a kazán a hajótestből, és a roncsoktól nem messze érte el a tenger fenekét.
Ahogy a felszínen szokott lenni, úgy a tenger mélyén is kémiai folyamatok kezdődtek a maradványok körül. A hideg és a fénymentes viszonyok sajátos körülményeket teremtenek, amelyek következtében a hajó azóta is pusztul.
A Titanic kormányzómotor-hídja
A fényképeken is jól látható, ahogy a hajótestet patakként eszi a rozsda, de a fémet egy, a tenger mélyén élő vasfaló baktérium is folyamatosan pusztítja. Nem feledkezhetünk meg a nagy nyomásról sem, amely négyzetcentiméterenként 387 bar nyomással nehezedik bármire, ami a Titanic környékén található.
Az egykori áldozatok maradványait azonban hiába is keresnénk a hajó körül. A Titanic roncsa az ún. karbonátkompenzációs határ alatt fekszik, amely 3500 méter körül található. Ezalatt a vízbe több karbonát oldódik ki, mint amennyi lerakódik, így az emberi csontok nyomtalanul eltűnnek.
Az orosz MIR I merülőjármű útnak indítása a Titanic roncsához
A holttestek szerves részeinek a lebomlása után így egyetlen csontvázat sem marad meg a Titanic környékén. A jó állapotban megmaradt ruhák és cipők többsége vélhetően egykori tulajdonosukkal együtt süllyedt el, ám a csersavval kezelt ruhák jobban ellenálltak a tengervíznek, mint az emberi testek. Így a lábbelik és az öltözékek tulajdonképpen egy-egy ember végső nyughelyét is jelölik.