A németek nem ismerték a lehetetlent: másfél hónap alatt szétzúzták Franciaországot

2020. május 10. 14:01 Múlt-kor

Miután a Wehrmacht 1939. szeptember 1-jén megtámadta Lengyelországot, a lerohant Varsó szövetségesei, a franciák és a britek, akik az elmúlt évek folyamán igyekeztek Hitler minden területi követeléseit kompromisszumos, békés úton teljesíteni, hadat üzentek Németországnak. A két nyugati nagyhatalom azonban ennél többet nem tett, így a németek, illetve a lengyeleket hátba támadó Szovjetunió pár hét alatt végzett Lengyelországgal.

Ez volt a furcsa háború időszaka, ahol apróbb összeütközésekre került sor szárazföldön, vízen és a levegőben. Lengyelország lerohanása idején nyugaton a szövetséges erők 110 hadosztálya nézett farkasszemet mindössze 23 német hadosztállyal. Hitler látva a tépelődést, a keleti sikeres erődemonstráció hatásában bízva békeajánlattal fordult a franciákhoz és a britekhez, akik elutasították azt. A náci vezér ekkor kiadta a parancsot a franciaországi hadjárat kidolgozására.

A német vezérkar óvatos volt: „Franciaország nem Lengyelország” – mondták Hitlernek és egy visszafogott tervvel rukkoltak elő. Nem a kiütéses győzelem lebegett a szemük előtt, mindössze Hollandia, Belgium és északkelet- Franciaország elfoglalását tűzték ki célul, hogy a német hadiipar számára fontos Ruhr-vidéket biztosítsák.

Hitlernek halovány volt a terv, és egy megbeszélés során a térképen a Belgium területén elterülő sűrű erdő borította hegységre, az Ardennekre mutatott és megkérdezte, hogy itt átjuthatnak-e német erők. Heves fejcsóválás volt a válasz. Erich von Manstein tábornok viszont kapva kapott a Führer ötletén és kidolgozta merész tervét az áthatolhatatlannak vélt Ardenneken való átjutásra.

A vezérkar nem osztotta a véleményét és javaslatát lesöpörték az asztalról. Manstein viszont nem adta fel, találkozót kért Hitlertől, aki el volt ragadtatva az ötlettől és mivel az eredeti, visszafogottabb haditerveket a belgák megszerezték és tudatták a szövetségesekkel, minden adott volt Manstein merész tervének megvalósítására.

A szövetségesek a fő csapást a német jobbszárnyon Belgium „járható” részén várták. A franciaországi hadjárat 1940. május 10-én kezdődött és május 15-re a németek már legyűrték Hollandiát. A német jobbszárny a belgiumi csatatereken is sikert sikerre halmozott. A nagy meglepetés még csak ezután jött. A német XIX. páncélos hadtest Heinz Guderian tábornok vezetésével megkezdte a franciák által átjárhatatlannak vélt Ardennek átszelését. Guderian csapatait nem nagyon izgatták a fák, a páncélosok sokszor átgázoltak rajtuk, így a német páncélos alakulatok hamarosan átkeltek a Meuse-ön is.

A németek nagyobbrészt ennek a merész húzásnak köszönhették győzelmüket. A másik zseniális ötlet a páncélos hadosztályok önálló, koncentrált bevetése volt, amelyek a német légierő támogatásával úgy haladtak előre, mint kés a vajban. A szövetségeseknek hiába volt 3200 harckocsijuk szemben a németek 2400 tankjával, azok szét voltak szórva. Guderian elképesztő iramot diktáló páncélosai május 21-én már a La Manche csatorna partján voltak.

A hátukban lévő német gyalogság pedig szilárd védelmi vonalat épített ki a német balszárnyon. Bezárult a gyűrű, a Belgiumba szorult brit expedíciós és a francia erők körül, akik Dunkerque felé hátráltak, hogy ott tengerre szállva elkerüljék a megalázó megadást. A szövetségesek részéről a dunkerque-i evakuáció volt a franciaországi hadjárat egyetlen dicsőséges része, ugyanis sikerült 200 ezer angol és 140 ezer francia katonát áthajóztatni Angliába.

A franciaországi hadjárat második szakasza június 5-én kezdődött. A németek kiiktatták a francia-német határon kiépített Maginot-vonalat, és mélyen benyomultak Franciaország területére. Június 14-én elesett Párizs. Ami nem sikerült a németeknek négy év alatt az első világháborúban, azt véghez vitték a második világégés során szűk másfél hónap alatt. Franciaország június 22-én kapitulált. Hitler újra kelet felé, a Szovjetunió felé tekinthetett.