A német U-Bootok ellen már Pearl Harbor előtt is harcolt az Egyesült Államok
2022. május 13. 09:08 Múlt-kor
A döntő tényezők: anyag, hírszerzés, technológia
Eleinte brit segítségre szorultak a tengeralattjárók elleni védekezésben tapasztalatlan amerikaiak, végül azonban elegendő hadihajós és légi kísérettel tudták ellátni saját konvojaikat ahhoz, hogy a Kriegsmarine visszavonja U-Bootjait Európa partjaihoz. Ennek nyomán 1942-ben és 1943 elején a megnövekedett számú és egyre tapasztaltabb német tengeralattjárósok minden korábbinál több szövetséges szállítóhajót lőttek ki.
Ekkoriban a már japán kézen lévő Malájföldről és a Holland Kelet-Indiákról (a mai Indonézia), valamint a japán Kobe kikötővárosából is indultak a „Monszun Csoport” névre keresztelt német tengeralattjáró-flotta járművei a Csendes-óceánon közlekedő szövetséges hajók után.
Egy U-Boot személyzete merülésre készül
Az Egyesült Államokban a Henry J. Kaiser iparmágnás nevéhez fűződő egyszerűsített, sorozatgyártásos módszerekkel készülő „szabadsághajók” (Freedom Boats) azonban növelték a hajózási útvonalak kapacitását, így a német erőfeszítések arányaiban egyre kevesebb kárt tudtak tenni Nagy-Britannia zökkenőmentes ellátásában.
Továbbá a hajókra és repülőkre telepíthető érzékelők (a brit ASDIC és a hasonló elven működő amerikai szonár) és fegyverzet is nagy fejlesztéseken esett át az eltelt időben, így mind a kísérőhajók védekezőképessége, mind a tengeralattjárókra vadászó repülők hatékonysága is növekedett.
A szövetségesek erőfeszítéseit megkoronázta továbbá a német rejtjelrendszer, az Enigma megfejtése, amelyet a rejtjelezőgép egyik példányának a lengyel katonai hírszerzés általi beszerzése, valamint az angliai Bletchley Parkban létrehozott kódfejtőközpont személyzetének munkája tett lehetővé. A németek mozgásait és belső kommunikációját így egyre jobban átlátták a szövetségesek.
Német U-Boot támadás alatt – a vadászból lett űzött vad
A németek minderről nem tudtak, azonban az U-Bootok korábbi 18:1-es hatékonysági aránya (az elsüllyesztett ellenséges hajók aránya az elvesztett tengeralattjárókéhoz) 1:1-re zuhant vissza, ami tarthatatlan volt a Kriegsmarine számára.
Az U-Bootok rémuralmának a végső döfést a szövetségesek légi fölénye és nagy hatótávolságú bombázóinak bevetése, és az ebből kifolyólag csökkenő német ipari kapacitás hozta meg. Nyugat-európai támaszpontjaikat pedig az 1944. június 6-i D-napot követő szövetséges előrenyomulás nyomán el kellett hagyniuk.
Amerikai zászló lobog az U-505-ösön, amelyet 1944. júniusában foglalt el az amerikai haditengerészet Normandiában
A hat évnyi tengeri hadviselés során a tengelyhatalmak tengeralattjárói hozzávetőleg 3500 kereskedelmi és 175 hadihajót süllyesztettek el, 36 200 főnyi katonai és 36 000 főnyi civil személyzet életét követelve. A németek részéről a háborúban szolgált tengeralattjáró-személyzet mindössze negyede élte túl a konfliktust.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
