A Nap útja és a római erőd

2015. január 12. 15:25

A római Hardknott-erődnek négy kapuja van, kettő-kettő egymással szemben. A nyári napforduló idején, vagyis az év leghosszabb napjának hajnalán a felkelő nap sugarai az északkeleti és délnyugati kapukat "kötötte össze", míg az utolsó lenyugvó napsugár az északnyugati kapun át behatolva a délkeleti kapun át jutott ki az építményből. A téli napforduló idején az irány megváltozott: a felkelő nap a délkeleti és az északnyugati kaput kötötte össze, míg a lenyugvó nap a délnyugati, valamint a északkeleti bejárók közti utat aranyozta be.

"És ez még nem minden. Az erődítmény négy sarkán álló tornyok az égtájak felé mutatnak" - mondta Amelia Carolina Sparavigna, a Torinói Műszaki Egyetem fizikusa.

Az észak-angliai Hardknott-hágó mellett található erődítményből csodaszép kilátás nyílik az erdős Eskdale-völgyre, azonban a Hadrianus császár idején épült erőd őrségének ritkán nyílt alkalma a természetben gyönyörködni, ugyanis az északi határ felügyelete igencsak lefoglalta őket.

Sparavigna egy online szoftverrel számította ki a felkelő és a lenyugvó nap sugarainak szögét, majd a Google Earth műholdas térképeinek segítségével vizsgálta meg, hol érte a napsugár a római erőd falait. Korábbi sejtése beigazolódott: az erőd kapuinak helyzete nem a véletlen műve. Ugyanakkor az ok továbbra is tisztázatlan.

"A napnak, valamint az égieknek ajánlott szent helyek tájolása több vallásban is hasonló elven működik" - magyarázta a LiveScience-nek. "Nagyon is valószínű, hogy a Hardknott-erőd maga egy szimbolikus tisztelgés a nap vagy a napisten előtt, akit a rómaiak Sol Invictus-nak (Legyőzhetetlen Nap) is hívtak" - tette hozzá.

A kutató egy másik elmélete szerint az erődítmény a Mithrász-kultusszal állhatott kapcsolatban. Mithrász kultuszát a keleten harcoló római katonák hozták Nyugat-Európa területére még az első század legvégén. A kizárólag férfiak által gyakorolt kultusz kezdetben csak az elit körében terjedt el, de idővel minden társadalmi osztályban népszerűvé vált, később pedig - a Római Birodalom határainál, a hadsereg állomáshelyein talált szentélyek gyakori előfordulása miatt - a katonákkal kezdték azonosítani. A Mithrász-kultusz egyénileg gyakorolt, ún. misztériumvallás volt, mégse került összetűzésbe a császári kultusszal.

A kereszténység kialakulásával azonban a pogány vallásokat igyekezték háttérbe szorítani. Ezen vallás titkait az orális hagyomány őrizte meg, írott feljegyzések csak a korai keresztény teológusok tollaiból maradtak fenn, akik Mithrászt a Gonosz földi megtestesítőjének tartották. A kevés írásos forrás miatt így felértékelődnek a régészeti emlékek.