A náci támadás, amely reményt hozott a rákban szenvedőknek
2021. március 8. 18:41 Múlt-kor
Szent Miklósra emlékezvén
A kikötő az idő előrehaladtával stratégiai szempontból egyre fontosabbnak bizonyult, ugyanis a fegyverek és az egyéb ellátmányok elosztásának itáliai központjává vált. Felfigyelt erre a Luftwaffe is, amely három bombázóosztag felszállását rendelte el.
Csak a véletlen eredménye, hogy Bari lett az egyetlen olyan európai város, amelyet vegyi fegyveres csapás ért a második világháborúban, ráadásul – még ha csak közvetetten is – az amerikai és angol szövetségesek hibájából.
Az előre nem kiszámítható és hirtelen indított támadást december 2-án 19:25-kor indították, amikor az akkoriban 200 ezer főt számláló város lakói a védőszent, Szent Miklós tiszteletére rendezett közelgő ünnepségekre való készülődés lázában égtek.
Több mint száz Junkers Ju–88-as kétmotoros bombázórepülő közelített zavartalanul észak felől a város kikötőjéhez, ugyanis a városban még semmilyen légvédelmi állás nem volt telepítve. Bari fölé érve körülbelül egy órán át bombázták a kikötőben állomásozó hajókat, amelyek közvetlenül a hullámtörők mellett süllyedtek el a tengerben.
Köztük volt a „John Harvey” nevű, amerikai gyártmányú, 135 méter hosszú kereskedelmi hajó is félezer katonával a fedélzetén. Ahogy Ezio Amato római tengerbiológus kutatásai nyomán kiderült, a teherszállító néhány nappal korábban érkezett Algériából kétezer vegyi fegyverrel a rakterében.
Minden egyes bevetésre váró bomba kb. 30 kilogramm mustárgázt tartalmazott. A hajó kapitánya tisztában volt a veszélyekkel, és arra akarta kérni a kikötői hatóságokat, hogy a veszélyes anyagokat gyorsan a szárazföldre szállíthassák, azonban a titoktartás megakadályozta ebben, ugyanis nem nevezhette meg, hogy pontosan milyen anyagokról volt szó.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
