Múlt-kor.hu

A munkamániás Balzac gyakran összekeverte regényszereplőit az élő emberekkel

A munkamániás Balzac gyakran összekeverte regényszereplőit az élő emberekkel

2019. augusztus 18. 10:22 MTI

169 éve, 1850. augusztus 18-án hunyt el Honoré de Balzac francia író, a világirodalom egyik legtermékenyebb nagysága. Tours-ban született 1799. május 20-án. A család eredeti nevét - Balssa - az író apja franciásította Balzacra, s a nemesi származást jelző „de” szócskát is ő ragasztotta hozzá.

Balzac jogot hallgatott, s egy ügyvédi irodában gyakornokoskodott, de 1819-ben félbehagyta a jogászi pályát és írónak állt. Különböző álneveken (Lord R'Hoone, Horace de Saint-Aubin) közepes értékű regényeket írt, gyorsan és nagy mennyiségben, siker nélkül. Majd merész üzleti vállalkozásba kezdett: nyomdát vásárolt, könyveket adott ki, de csődbe jutott, családját is magával rántotta, s ettől kezdve folyton bujkálnia kellett a hitelezők elől.
  
1829-ben megírta a Huhogók című történeti regényét, amely kedvező fogadtatásra talált. A társasági életben is érvényesülni akart: költekezően élt, dandy-módon öltözködött, a legmagasabb körökhöz tartozó nőkkel kezdett szerelmi viszonyt. 1832 végén lelkes levelet kapott Eveline Hanska lengyel grófnőtől, akivel később hosszú, szenvedélyes szerelmi levelezést folytatott.
   
Szüntelenül alkotott, évente öt-hat regényt írt. Sajátos életformát alakított ki: este nyolckor lefeküdt, éjfélkor felkelt, barátkámzsájában íróasztala mellé ült és dolgozott egyfolytában. Munka közben töméntelen feketekávét fogyasztott, rengeteget dohányzott, élni nem ért rá máskor, mint a néhány délutáni órában, amely szabadon maradt. Lelkében elmosódtak a valóság és a regényeiben megteremtett világ határai, regényalakjait gyakran összetévesztette élő emberekkel.

A Goriot apó (1834) megjelenése után tűntek fel regényeiben a későbbi Emberi színjáték középponti alakjai, s vált véglegessé a nagy szándék: bemutatni az egész francia társadalmat, minden rétegét, minden foglalkozási ágát, minden vidékét. Továbbra is öt-hat regényt írt évente, köztük olyan remekműveket, mint az Eugénie Grandet (1833), a César Birotteau (1837), az Elveszett illúziók (1837-43), a Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága (1839-47). 1842-ben jelentek meg első ízben összegyűjtve és rendszerező elvek szerint csoportosítva az Emberi színjáték addig elkészült darabjai.
   
Lázas és termékeny munkája közben utazgatott Oroszországban, Németországban, voltak szerelmi kalandjai, újabb balul végződő üzleti ügyei. 1848-ban Párizsban érte a forradalom: nemzetgyűlési képviselő szeretett volna lenni, de csúfosan megbukott. 1849-ben jelöltette magát a Francia Akadémia tagjai sorába, ám mindössze Victor Hugo és Lamartine szavazott rá. 1850-ben, súlyos betegen feleségül vette Hanska grófnét. Párizsba csak meghalni tért haza: 1850. augusztus 18-án, ötvenegy éves korában hunyt el hashártyagyulladásban. Sírjánál a Pere Lachaise temetőben Victor Hugo mondott gyászbeszédet

 

A munkamániás Balzac gyakran összekeverte regényszereplőit az élő emberekkel

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. ősz: Forró magyar őszök

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra