A méreg nem hatott, az orosz főuraknak kétszer is le kellett lőniük Raszputyint
2018. szeptember 10. 13:01 Múlt-kor
Végzetes vacsora
Juszupov a pincében berendezett étkezőbe vezette Raszputyint, ahol megkínálta süteménnyel és borral. A szerzetes eleinte ellenállt, de végül elfogadta az ételt és az italt is – a herceg korábban mindkettőbe jelentős mennyiségű ciánt juttatott. Az ezt követő események Juszupov naplója szerint „rémálom” voltak. Raszputyin megette a süteményeket, és a borból is megivott három pohárral, azonban a méreg semmilyen látható hatást nem fejtett ki. Megpillantott egy gitárt a sarokban, és megkérte a herceget, hogy zenéljen neki.
Ez a jelenet mintegy két órán keresztül tartott – a méreg továbbra sem hatott. Juszupov végül rövid időre egyedül hagyta Raszputyint, amíg felment az emeletre, és közölte a történteket. Dmitrij főherceg átadta neki revolverét, a herceg pedig visszasietett a pincébe. Emlékiratai szerint Juszupov leérve lassan célra emelte a pisztolyt, miközben a meglepett Raszputyin döbbenten nézett rá. A herceg egy lövést adott le, amely a mellkasán találta el a misztikust.
Az összeesküvők ezután Juszupov dolgozószobájába mentek ünnepelni, a herceg azonban valami rejtélyes okból vissza akart menni a holttesthez. A pincébe érve megközelítette a holttestet, amikor a legváratlanabb dolog történt: Raszputyin kinyitotta a szemét, és felpattanva megragadta a herceg nyakát. Juszupov pánikszerűen igyekezett kibújni szorításából, nagy erőkifejtéssel ez sikerült is neki. Futva indult el a lépcsőn, ahová követte a haldokló szerzetes, a földön kúszva, keresztnevét hörögve: „Feliksz, Feliksz...” Puriskevics visszaemlékezése szerint Juszupov rohanva rontott be a dolgozószobába azt kiabálva: „Életben van! Elszökik! Puriskevics, lődd le! Lőj!”
Puriskevics a palota hátsó ajtaján futott ki az épületből, és látta, ahogy Raszputyin sántikálva menekül az udvaron keresztül. Juszupov emlékiratai szerint Puriskevics első két lövését elvétette, majd a harmadikkal a hátán találta el a misztikust, a negyedikkel pedig egyenesen a fején. Az idős férfi a hóba rogyott, Puriskevics pedig odarohanva még halántékon rúgta. Később igencsak megkérdőjelezhető beszámolót adott tetteiről – neki és Juszupovnak is igen fontos társukat kellett védeniük.
A valóság az, hogy Puriskevics lánglelkű hazafi létére sosem szolgált semmilyen fegyveres szervezetben, így vélhetően nem volt tapasztalt lövész. Sem ő, sem Juszupov nem említik, hogy harmadik társuk esetében korántsem ez volt a helyzet: Dmitrij Pavlovics nagyherceg nem csupán képzett katona volt, de meglehetősen személyes okból táplált gyűlöletet Raszputyin iránt: korábban megkérte Olga nagyhercegnő, II. Miklós legidősebb lánya kezét, a cár viszont Raszputyin tanácsára utasította el a nagyherceget.
A híresztelések szerint Raszputyin ezt követően nyíltan gúnyolta a nagyherceget, különféle nemi betegségekről szóló pletykákat terjesztve vele kapcsolatban. Szintén Dmitrij Pavlovics irányába mutat az a tény, hogy Olga nagyhercegnő a szerzetes haláláról tudomást szerezve naplójában így írt: „Tegnap megtudtuk, hogy Grigorij atyát megölték. Biztosan Dmitrij volt.”
A palota udvarán leadott lövések hangja felkeltette egy közelben járőröző rendőr figyelmét, aki kérdőre vonta az ott tartózkodókat. Juszupov azt mondta neki, hogy a mulatság hevében lövöldöztek vendégei. Puriskevics visszaemlékezése szerint Juszupov kezei véresek voltak, mivel a lövöldözés után a holttest arcát egy gumisúlyzóval ütlegelte, amíg el nem rángatták. Puriskevics később nyíltan elmondta egy másik rendőrnek a történteket, azonban megkérte, hogy a monarchia érdekében ne szóljon róla senkinek. Ennek ellenére másnap nyomozás indult az ügyben.
Az este folyamán az összeesküvők Juszupov autójával elvitték Raszputyin lakhelyére a gyilkosság tervébe szintén beavatott Szergej Mihailovics Szuhotyint, akire Raszputyin bundakabátját és csizmáját adták, hogy az esetleges szemtanúk számára úgy tűnjön, a szerzetes aznap este hazatért. Ezután a Néva folyó egyik ága, a Malaja Nyevka felett átívelő Petrovszkij-hídra vitték a rongyba csavart holttestet a ruhákkal együtt, majd a jeges vízbe dobták. Az összeesküvők nem vették észre, hogy véres lett a híd korlátja, illetve nehezéket sem illesztettek a holttesthez.
Másnap reggel két munkás észrevette a vért a korláton, lenézve a folyóra pedig a jégen egy csizmát találtak. A rendőrség innentől tudta, hogy Raszputyin holttestét a folyóban kell keresni. Január 1-jén, a folyó jege alatt, a hídtól mintegy 200 méterre találták meg. Másnap eltemették a közeli cári üdülőhelyen, Cárszkoje Szelóban.
Az összeesküvők mind igyekeztek felmenteni magukat, különösen a cárné szemében – Juszupov levelet is írt neki, amelyben azt állította, semmiféle köze nem volt a gyilkossághoz. A herceget végül száműzték Szentpétervárról, Dmitrij nagyherceget pedig a hadsereg Perzsiában szolgáló alakulataihoz küldték – a forradalom idején végül ez mentette meg attól, hogy a cári család nagy részéhez hasonlóan a bolsevikok kezébe kerüljön. Puriskevics, mivel népszerű politikus volt, bármiféle büntetés nélkül megúszta az esetet.
Érdekesség, hogy Raszputyin nem sokkal halála előtt levelet írt a cárnak és a cárnénak, amelyben leírta, hogy valakik meg fogják ölni. Ebben következőket közölte:
„Érzem, hogy életem abbamarad még január elseje előtt (…) Ha közönséges gyilkosok és paraszt testvéreim ölnek meg, Önnek, Oroszország cárjának nincs félnivalója gyermekeit illetően. Sok évszázadig fognak még uralkodni. Ha azonban a nemesek végeznek velem és Oroszország cárja meghallja a harangszót, amely bejelenti, hogy Grigorijt megölték, tudja meg, hogy egyik rokonának része volt halálomban, és gyermekei két évnél nem fognak tovább élni (…).”
A cár rokonai 23 nappal e levél megírása után ölték meg Raszputyint. II. Miklós cárt, Alexandra cárnét, és öt gyermeküket 19 hónappal később lőtték agyon a bolsevikok Jekatyerinburgban.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
