„A mai tudásunk a múltra építkezik, ha akarjuk, ha nem” – interjú Terei György régésszel
2017. július 27. 16:52
Amelyek miatt ma nem barlangban élünk
Agatha Christie – akinek második férje, Max Mallowan, sikeres régész volt – írja az Így éltünk Mezopotámiában c. könyvében, hogy szíriai, iraki ásatásaik során a munkások az értékes tárgyak ellenértékét megkapták a lopások megelőzése végett. Előfordulnak-e lopások értékes leletek kapcsán? Milyen szabályok élnek ezzel kapcsolatban?
Előfordulnak lopások, de általában nem az ásatási munkások teszik ezt. Főként ameddig fix, régi brigádokkal tudtunk dolgozni. A lopások általában akkor történnek, amikor mások is jelen vannak a területen. Egy régi ásatásomon a területre vigyázó éjjeli őr vitte el az egyik ép poharat. Amikor jeleztem a főnökének, akkor másnap visszahozta elmosva, egy tescós szatyorban. Egyértelmű szabályok nincsenek. Nagyon sokszor nem kerül elő a tettes, a leleteknek inkább eszmei értéke van, nem pedig pénzben kifejezhető.
Ha valaki talál egy értékes tárgyat a földben, akkor azt „ki mit talál, övé” alapon nyugodtan birtokolhatja, vagy be kell szolgáltatnia?
A törvény szerint, ami a magyar földben van, az az államé. Mindent be kell szolgáltatni, de ez vonatkozik arra is, ha valaki a földjén olajat talál. Ezt általában az emberek vagy nem tudják, vagy inkább nem akarják tudni. Inkább összetörik, kidobják, megsemmisítik a tárgyakat, csak oda ne menjen régész.
Mi volt a legnagyobb meglepetés, ami ásatások során ért Téged?
Meglepetés mindig éri az embert, hiszen nem lát a földbe, és nem tudja, hogy a következő gödör üres lesz, vagy tele lelettel. Ha ki kell emelni valamit, akkor nem egy tárgyat, hanem egy teljes ásatást, a kánai ásatást, emelném ki. Erről a lelőhelyről korábban nem tudtunk semmit, és a feltárás során folyamatosan nőtt, jöttek elő az újabbnál újabb házak, gödrök, sírok, kemencék; minden nap hozott valami újat, valami meglepetést; végül egy egész falu került elő.
Miért akartál régész lenni?
A történelmet mindig is szerettem, a szüleim várakba, múzeumokba gyakran vittek. Általános iskolában történelemtanár szerettem volna lenni, de aztán 13 évesen egy zsámbéki ásatás mindent megváltoztatott.
Miért fontos szerinted a múlt ismerete, mennyivel vagyunk ma „előrébb”, ha tudjuk, mondjuk, hogy a késő bronzkorban milyen edényekből ettek az emberek?
Úgy gondolom, hogy a múltat ismerve nagyon sok választ kapunk a jelennel kapcsolatban és talán jobban tudjuk formálni a jövőnket. Szlogen, de igaz, a történelem ismétli önmagát. Ugyanazokat látjuk néhány száz, vagy akár több száz évvel ezelőtt is, mint ma. A mai tudásunk a múltra építkezik, ha akarjuk, ha nem. A múltból jönnek azok a vívmányok, melyek miatt ma nem barlangban élünk.
(Terei Györgyöt Kiss Emőke, a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa kérdezte)
A kiállításról itt találhat bővebb felvilágosítást.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
