A magyar sajtó és a bolgár hadba lépés

2023. december 27. 09:05 Múlt-kor, Történelmi Szemle

Katona Csaba: Bulgária belépése az első világháborúba a magyar sajtó tükrében című tanulmánya  a Történelmi Szemle 2020/1. számában jelent meg, és teljes terjedelmében az alábbi linkre kattintva olvasható.

Jelen tanulmányban azt kívánom vizsgálni, hogy Bulgáriának a központi hatalmakhoz csatlakozása milyen kontextusba ágyazottan jelent meg a kortárs magyar sajtóban. A jobb megértés érdekében azonban először szükséges röviden áttekinteni Bulgária hadba lépésének körülményeit, valamint a magyar politikai vezetés ehhez való viszonyát, az érdekek kölcsönös szövevényét.

Érdemes leszögezni, hogy az egyes államok között kialakuló közeledések, illetve feszültségek csupán rövidebb vagy hosszabb távon érvényes ellentétek és érdekegyezések, folyamatosan változó ütemű és mértékű, meglehetősen rugalmas viszonyrendszereként írhatóak le. Ezek hullámzásának dinamikáját egyértelműen a gazdasági és politikai érdekek dominálták. Jellemzően az aktuális célok eléréséhez szükséges, nem pedig szilárd alapokon álló szövetkezésekről beszélhetünk.

Szükséges megvizsgálni azt a magyarországi közeget is, amelynek volt legalább valamiféle elképzelése Bulgáriáról: az értelmiség ideológiai/kulturális/politikai hátterét, amelynek következtében a magyar közvélemény tekintélyes része szimpátiával fordult a bolgárok irányába. Ez pedig nem más, mint a turanizmusnak a századelőtől mind szélesebb körben hódító és teret nyerő eszméje. Csak ezt követően foglalkozom a bolgár hadba lépés sajtóvisszhangjának konkrét jellemzőivel.

Kiemelt figyelmet fordítok Ferdinánd bolgár cár személyére, mivel ő a sajtóhírek központi figurájának számított. Ez csak részben fakadt abból, hogy uralkodóként mintegy megjelenítette nemzete elképzelt karakterét; szoros magyar kötődései is indokolták, hogy a sajtó előtérbe állította a cár alakját. A szövetséges hatalmak uralkodói a magyar közvélemény szemében eleve nemzetük idealizált karakterét jelenítették meg. A nemzeti tipológiákra rájátszó propaganda leegyszerűsítő narratívája folyamatosan kapcsolódási pontokat keresett. A hasonlóságokat a szimpátia fokozására használták, az eltéréseket viszont egzotikusnak és érdekesnek igyekeztek beállítani.

A magyarországi propaganda főleg a háború kezdetén bizonyult aktívnak ezen a téren. A Ferdinándnak tett állami szintű gesztusok kiváló példája az, amiről Az Ujság adott hírt: „… megengedem, hogy a Budapesti Tudományegyetem tanácsa Ferdinánd, a bolgárok királya őfelségét […] tiszteletbeli bölcsészettudományi doktorrá avassa […] Kelt Bécsben, 1916 évi május hó 18-án. Ferencz József sk.” A megtiszteltetés látszólagos súlyát növelhette, hogy többek között August von Mackensent és Tisza István miniszterelnököt jutalmazták Ferdinánddal együtt hasonló módon. A sajtó, amelyet jelen írás vizsgál, csupán része volt a széles körű propagandának, ami több szinten sulykolta a szövetségesek iránti elkötelezettség fontosságát. Az újságok, könyvek, ünnepi és más lelkesítő szónoklatok, ünnepi rendezvények mellett a szimbolikus térfoglalás olyan jelenségeire is utalnom kell röviden a téma kapcsán, mint az utca- és térelnevezések, a szoboravatások.Végül pedig a tömegkultúra termékeiről sem szabad elfeledkezni: használati és dísztárgyak, utcai plakátok, játékok, kártyák stb. is visszhangozták és hirdették a központi hatalmak szövetségét, erős barátságát.

I. Ferdinánd bolgár cár 1912-ben

1915. október 11-én, Vaszil Radoszlavov (1854–1929) miniszterelnök bejelentésével és egy Szerbia ellen indított offenzívával Bulgária a központi hatalmak oldalán hivatalosan is belépett az első világháborúba. Két, egymással összefüggő célja volt: a második Balkán-háború során elveszített macedón, valamint égei területek visszahódítása, illetve a Balkán bolgár dominanciájának helyreállítása nehezen volt elképzelhető egymás nélkül. Az első Balkán-háborúban Bulgária még a többi balkáni nemzetállam oldalán harcolt az Oszmán Birodalom ellen.

A háború után, 1913. május 30-án, Londonban megrajzolt határok kedvezőek voltak számára: Trákiának a Kıyıköy–Enez-vonaltól északra eső területei Bulgáriához kerültek, ezenfelül Macedónia belső részeit Bulgária és Szerbia, míg Thesszáliát Görögország szerezte meg. Ám a győztes szövetségesek közül Bulgária, Szerbia és Görögország is területi igénnyel lépett fel Macedóniában. Ugyanakkor Románia a Bulgáriához tartozó Szilisztra vidékét akarta magához csatolni. Ez utóbbi kapcsán jegyezte fel Robert de Bourboulon (1861–1932), Ferdinánd cár francia titkára a naplójában, 1913. január 13-án, hogy Románia a semlegességéért cserébe Szilisztrát, valamint a Várnán túli terület egy részét akarja, ami nehezen elfogadható feltétel, bár egy szövetség Romániával biztosítaná Bulgáriát a Duna felől.

A felgyülemlett feszültségek rövidesen újabb háború formájában törtek felszínre, és az úgynevezett második Balkán-háború 1913 nyarán Bulgária vereségével zárult. Petr Abrasev (1866–1930) bolgár igazságügyminiszter naplójában keserűen jegyezte meg 1913. július 11-én, hogy Románia is területileg fog gyarapodni Bulgária rovására, miközben Bulgáriában nem látták be, hogy a szerbek és a görögök ellen a bolgár fegyverek gyengének fognak bizonyulni. Ivan Gesov, aki 1911-től 1913 nyaráig volt bolgár miniszterelnök, 1914. március 17-én ugyan úgy fogalmazott egy levelében, hogy fontosak neki a román–bolgár kapcsolatok, de az 1913. augusztus 10-én Bukarestben aláírt béke értelmében Bulgária elveszítette az első Balkán-háborúban megszerzett területek tekintélyes hányadát. Dobrudzsát Romániához csatolták, Macedónián Szerbia és Görögország osztozott, míg Kelet-Trákia ismét török fennhatóság került.

Katona Csaba: Bulgária belépése az első világháborúba a magyar sajtó tükrében című tanulmánya  a Történelmi Szemle 2020/1. számában jelent meg, és teljes terjedelmében az alábbi linkre kattintva olvasható.