A magyar rabszolgától a macskaköves útig – ezek voltak a hét legizgalmasabb cikkei
2020. szeptember 19. 11:43 Múlt-kor
Ha lemaradtak volna az elmúlt hét legérdekesebb írásairól, most bepótolhatják. A Múlt-kor elhozott Önöknek hét különleges arcot a tömegből, elmerültünk a Kádár-rendszer sztárpárja, a Záray–Vámosi duó sikereiben, átéltük a férjét két alkalommal is Afrikába kísérő Sass Flóra kalandjait és nehézségeit, valamint feltettük a kérdést: mit gondolt a középkor embere az öregségről?
A magyar Afrika-kutató asszony
Szüleit és testvérét lemészárolták a Nagyenyedre 1849-ben támadó román parasztok, végül a törökországi Vidinbe került, ahol a nagy zűrzavarban a szép, szőke kislányt valószínűleg leánykereskedők rabolták el és adták el egy háremnek. Végül a város illegális rabszolgapiacán az angol Samuel Baker vásárolta meg, és később el is vette feleségül. Sass Flóra kalandjai azonban itt még nem értek véget.
Férje fejébe vette, hogy megkeresi a Nílus forrásvidékét, az asszony pedig vele tartott. Elgyötörten bár, de az expedíció végül megérkezett az Albert-tóhoz, amit Samuel Baker a királynő férjéről nevezett el, és amit akkoriban a Viktória-tóval együtt a Nílus két szülőjének tartottak. Elismerésképpen – Bakerék nevéhez fűződik a Murchison-vízesés felfedezése is – Viktória királynő főrangra emelte Bakert, aki minden alkalommal hangsúlyozta: abban, hogy birtokába jutott a nagy titoknak, a „mindig oldalamon álló asszonynak” oroszlánrésze volt. De vajon miért nem óhajtott a brit királynő találkozni a házaspárral? Miért tértek vissza ismét a fekete kontinensre? Miket kért mostohalányaitól levélben a dzsungel közepén Sass Flóra? A válaszokat itt keresse.
Hét arc a tömegből
Hét olyan fényképet mutatunk be Önöknek, ahol a tömegből egy vagy két személy valamilyen módon kitűnik, van, akit könnyű észrevenni, van, aki „ideiglenesen” beolvad a tömegbe, ám tettei mégis kiemelik a szürkeségből. Ez utóbbi csoportba sorolható az eleinte emberrablásra, majd gyilkosságra készülő John Wilkes Both, aki Lincoln második washingtoni beiktatási beszédén néhány sorral az elnök felett állt. Könnyebben ki lehet venni a tömegből August Landmessert, aki több száz, karlendítésével a Führert éltető hajógyári munkás között látványosan keresztbe fonta a karjait. Megvolt az oka rá. De vajon miért került az összeállításba Trockij? Mit keresett egy modernnek ható öltözékű férfi egy 1941-es hídavatás sokaságában? Miért táncolt egy kislány a Maót éltető tömeg kellős közepén? A válaszokat itt találja.
A macskaköves úttól a Homokóráig
Sokaknak volt példaképe a Kádár-rendszerben a Záray–Vámosi házaspár, s nemcsak művészileg, hanem emberileg is. A sikert sikerre halmozó duó a táncdalénekesek első generációjához tartozott 1945 után, így ők voltak a korabeli celebek akkor, amikor ehhez még értéket kellett produkálni.
Fülbemászó dallamaikkal csaknem fél évszázadon (!) keresztül folyamatosan szállították a jobbnál jobb melódiákat. Ezenkívül a házaspár olyan közvetlenséggel szólt a publikumhoz, hogy előadásaikon jóformán mindenki azt érezte: kifejezetten nekik énekelnek. Ha szeretné feleleveníteni a rendszerváltás előtti korszak egyik leghíresebb sztárpárjának életét és fél évszázadon át tartó karrierjét, lépjen ide.
A középkori Anglia és az öregség
Gyakran gondolunk úgy a középkorra, hogy akkoriban az emberek jóval kevésbé tartottak az öregedéstől, egyes esetekben egyenesen kívánatosnak is tartva azt, mivel általa nem csupán bölcsességre, de jámborságra is szert tehettek. E következtetésre a történetírás az elérhető korabeli irodalomból, annak az öregséggel kapcsolatos szóhasználata és az idősekre tett utalásai alapján jutott. De vajon tényleg így gondoltak az öregségre? Mindenki vágyott a szépkorra? Ritkaság számba ment az idős kort elérni? Mit gondoltak: a nők vagy a férfiak élnek tovább? A válaszokért kattintson ide.