A Magyar Királyság egyik legnagyobb politikai játékosa lett a kerékgyártó fiából
2023. június 15. 09:05 Múlt-kor
502 éve, 1521. június 15-én hunyt el Bakócz Tamás esztergomi érsek, a Magyar Királyság prímása, bíboros, 1513-ban a pápai cím egyik legfőbb várományosa. Jobbágyi sorból indulva bátyja támogatásával képezhette magát a legjobb európai egyetemeken, majd Mátyás király, később II. Ulászló udvarában szerzett egyre magasabb pozíciókat. A mesés befejezés ugyan elmaradt, nem őt választották pápává, ennek ellenére a magyar történelem egyik kiemelkedő alakjaként tartjuk számon.
Kitörés a jobbágyi sorból
„Lelki és anyagi ügyeinek rendezését már csak kevés napig élte túl. Fájdalom és küzdelem nélkül, mint a kialvó mécs lángja, aludt el az örök álomra, junius 15-ikén, esti 10 órakor” – írta Fraknói Vilmos 19. századi történetíró.
A Magyar Királyság egyik legbefolyásosabb személyisége, Bakócz Tamás 1521. június 15-én hunyt el. Az országnak egy olyan államférfitól kellett végső búcsút vennie, akinek magyarként a történelem folyamán talán a legnagyobb esélye kínálkozott arra, hogy pápává válasszák.
1444-ben – a pontos dátumot nem ismerjük – született Erdődön, édesapja, Bakócz Ferenc a Drágffy család jobbágyaként a kerékgyártó mesterséget űzhette, amelyre egyértelmű utalás a családi címerpajzson található ábrázolás.
A papi pályára legidősebb testvére, Bakócz Bálint terelte, aki már öccsét megelőzve egyházi karrierjének építésébe fogott: Janus Pannonius titeli prépostságát örökölte meg, amikor a magyar költő és humanista megkapta a pécsi püspökséget.
Bakócz Bálint támogatta öccsét, így Tamás tanulmányait a domonkosok szatmárnémeti iskolájában kezdte, majd kora nevesebb egyetemein, Boroszlóban, Padovában és Krakkóban hallgatott jogot és teológiát, végül Krakkóban doktorált 1464-ben. Ugyanebben az évben a ferrarai egyetemen gazdagította tudását, fiatal éveiben az Endrődi Tamás (ál)nevet használta.
1470-ben tért haza, bátyja révén megismerkedett Rangoni Gábor erdélyi püspökkel, aki megnyitotta előtte az uralkodó, Mátyás király udvarát.
Bakócz Tamás sokrétű tehetségére bizonyíték, hogy 1474-ben még hadvezéri képességeiről is tanúbizonyságot tett a sziléziai hadjárat során, és oroszlánrészt vállalt Boroszló védelmének szervezéséből. A dícsőség még nem jelentett magától értetődően bizalmas szerepkört: évekig csak jegyzői és fogalmazói állásokat töltött be a kancelláriában.
Az uralkodó kíséretének tagjaként többször vett részt a törökök elleni hadműveletekben, így idővel az udvari ranglétrán is előbbre léphetett: kancellárhelyettessé, majd királyi tanácsossá nevezték ki. Az egyházi karrierjét sem hanyagolta, előbb 1486-ban Győr, majd 1491-ben – az anyagilag is jövedelmező – Eger püspöke lett.
Alkalmazkodásból jelesre vizsgázott, Mátyás halála után először Corvin Jánost támogatta, majd amikor II. Ulászló főkancellári címet ígért neki, oldalt váltott, és a lengyel király trónra kerülésében segédkezett. Az udvar politikájára ekkor gyakorolta a legnagyobb befolyást, 1493 és 1499 között még az egyik koronaőri pozíciót is betöltötte.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
