A magyar építész, akiből James Bond ellensége lett

2023. november 15. 20:20 MTI

1902. szeptember 11-én született Budapesten. Középiskoláit itthon, majd Ausztriában végezte, ahová a család az első világháborús összeomlás után költözött.

Párizsban töltött egyetemi évei alatt ismerkedett meg a korabeli francia építészet legnagyobbjaival, köztük August Perret-vel és Le Corbusier-vel, akik életre szóló hatást gyakoroltak rá. 1924-ben közös irodát nyitott Szivessy Andrással (André Sive), majd önállóan dolgozott, foglalkozott lakberendezéssel, bútortervezéssel is.

1933-ban francia delegátusként részt vett a CIAM (a Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusa) tanácskozásán, amelynek küldöttei fogalmazták meg a korszerű várostervezés alapelveit. Goldfinger 1934-ben feleségül vette Ursula Blackwell angol festőnőt, egy gazdag gyáros lányát, majd áttelepült Angliába.

Itt a radikális építészeti elveket valló MARS-csoporthoz csatlakozott, barátságot kötött a Bauhaus mozgalom londoni emigrációban élő vezetőivel, Walter Gropius-szal, Moholy-Nagy Lászlóval és Breuer Marcellal.

Ekkoriban tervezte London legelegánsabb városrészében, a Willow Roadon saját házát, amely szándékai szerint tiszteletadás lett volna a György-kori építészet előtt, mégis hatalmas vihart kavart.

Az ott lakók próbálták meggátolni a ház megvalósulását, a végül mégis elkészült építmény mára műemléki védettséget élvez. A második világháború idején megbízások híján az építészet elméleti kérdéseivel foglalkozott, 1945-ben elkészítette London általános rendezési tervét.

Az angol kormány sokemeletes épületek felhúzásában látta a háborúban elpusztult közel négy millió lakóház pótlásának megoldását, így vált a szigetországban Goldfinger a toronyblokkok építészeként híressé.

Az 1950-es években alakult ki Goldfinger sajátos, konstruktivista stílusa, amelyben messzemenően érvényesült a modern funkcionalizmus.

Goldfinger Willow Road-i otthona

Saját modulrendszere alapján dolgozott: ajtói 2 láb 9 hüvelyk (84 cm) szélesek, és ennek az értéknek a többszöröseit használta a helyiségek méretezésénél. Előre gyártott vasbetonelemeket, nyerstégla kitöltőfalakat, nagy üvegfelületeket alkalmazott, jellegzetes motívuma a homlokzat plasztikáját gazdagító zárterkély-doboz.

Kidolgozta a photobolic-nak nevezett ablaktípust, amelynek szemmagasság feletti vízszintes osztófelülete a szobák mennyezetére vetíti a fényt, egyben a homlokzat tagolásának is jó eszköze.

Egyik jelentős műve az Egészségügyi Minisztérium öt épületből álló együttese, amelynek 4-17 emeletes tagjait hidak kötik össze. Rowlett Street-i lakóházainak kiemelkedő eleme a brutalista jellegű, 22 emeletes Trellick-torony.

Házainak magassága itt is változatos, akad köztük kétszintes és tízemeletes, folyosóhidakkal összekötve. A brit fővárosban még a közelmúltban is divatosak voltak az itt található tágas, kétfelől benapozott, levegős lakások.

Goldfinger élete végéig marxista maradt, így nem csoda, hogy ő tervezte a brit kommunista párt székházát és a kommunista pártlap, a Daily Worker irodaházát is. 1971-ben Goldfingert – első magyar építészként – megválasztották a Royal Academy of Arts rendes tagjának.

Állandó kapcsolatban állt a hazai építészekkel, szorgalmazta, hogy a fiatal szakemberek Angliában tanulhassanak. Utolsó éveiben felhagyott a tervezéssel, főleg előadásokat tartott 1987-ben bekövetkezett haláláig.

A Trellick-torony Londonban (Wikipedia / R Sones / CC BY-SA 2.0)

Goldfinger humortalan, nehézkes és dühkitörésekre hajlamos ember volt, terveivel kapcsolatban pedig semmilyen kompromisszumra nem volt hajlandó.

Még a második világháború előtt, Willow Road-i háza építése miatt került konfliktusba Ian Fleminggel, aki bosszúból az építészről nevezte el regénysorozata leghíresebb bűnözőjét. (Goldfinger üzlettársa a legenda szerint erről azt mondta: a valódi és a kitalált Goldfinger között egy lényeges különbség van, az egyik keresztneve Ernő, a másiké Auric.)

A regény megjelenése után Goldfinger élete pokollá vált, felháborította, hogy egy alacsony termetű, nagyzási hóbortban szenvedő gyilkost neveztek el róla. Azonnal ügyvédet fogadott, hogy beperelje az írót, de a Jonathan Cape könyvkiadó lebeszélte erről.

A kiadó beleegyezett, hogy kifizeti minden költségét és sikerült az építésszel bíróságon kívül megegyezniük. A Jonathan Cape ígéretet tett, hogy minden reklámjukban feltüntetik, a történet szerepelői kivétel nélkül pusztán a képzelet szülöttei.