A lövészárkok parfümjétől a szexualitásig: tizenöt tény az első világháború divatjáról
2018. március 27. 12:46 Múlt-kor
Női testszőrzet, játékegyenruhák és a belga bordélyok
4. A nők többsége nem borotválta a lábát a háború előtt – a testszőrzetet ekkoriban erotikusnak tartották
A hónaljszőrzet különösen a test más, rejtettebb tájaira utalt. A nők a szoknyák rövidebbé válásával és a minőségi harisnyák elterjedésével kezdték borotválni a lábaikat, ahogy a szőrös láb egyre kevésbé volt kívánatos. A Gillette 1915-ben dobta piacra a Milady Décolletée borotváját, a divattudatos vásárlóknak szánt díszes dobozban: a női testszőrzet a nyugati világban kezdett egyre inkább mind a higiénia, mind a nőiesség fogalmainak ellentmondani.
5. A játékbabák számára készült egyenruhák mindkét oldalon divatosak voltak
A jómódúaknak tökéletesen méretarányos gyermekegyenruhák is jutottak, de a játékkatonák eladásai is megugrottak: a fiúk országtól függően keki (brit), kék „bleu horizon” (francia), avagy szürke Feldgrau (német) ruházatú figurákat kaptak, a lányok pedig ápolónő-figurákat, vagy játékbabákat, amelyekkel törődhettek. Jennie Lee későbbi brit politikus, aki tízéves volt ekkor, elmondta, „lebilincselő új játékot” játszottak barátaival, amelyben a törött, hiányzó végtagú játékok jelképezték a sebesült katonákat. A papírból kivágható emberkék voltak a legkevésbé drága játékok a piacon, amelyeket bármilyen hadi uniformisba öltöztethettek a gyerekek. Belgiumban és Észak-Franciaországban, ahol a nyugati front harcai dúltak, vélhetően nem kaptak túl sok játékot a helyi gyerekek, azonban az elhagyott egyenruhadarabokat minden bizonnyal felhasználták játékaikban.
6. A háború hozta el sokaknak a szélesebb szexuális tapasztalatot
Belgium bordélyházai, ahol lenge ruhákban és alsóneműben várták kuncsaftjaikat a nők, hamar alkalmazkodtak az aktuális megszállók váltakozásához. Állítólag a német ügyfeleket látták szívesebben, mivel az antant csapatok kevesebb pénzt kaptak, amit el tudtak költeni. A tiszti, „kék lámpás” bordélyházak külön voltak a legénységi „piros lámpás” intézményektől. Kitchener brit hadügyminiszter azt tanácsolta a katonáknak, hogy mindig óvakodjanak a kísértéstől, és amikor az amerikai csapatok körében feltűnt a nemi betegségek számának emelkedése, körükben is az absztinenciát igyekezték hirdetni. Ettől függetlenül szükség volt valamilyen menedékre a háború terhe elől, és sokan inkább nem akartak szűzként meghalni. A legtöbb katona számára a nők „a leglengébb minőségi selyemruhákban és a legapróbb fehérneműben” való látványa igazi újdonság volt. Az antanttal szemben a német katonák ellátmányába a 19. század vége óta beletartoztak az óvszerek, valamint rendszeres vizsgálatokat és képzéseket tartottak a betegségek megelőzése érdekében.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
