A Loire-t hozta el az Alföldre a tiszadobi Andrássy-kastély

2024. április 26. 19:35 Basics Beatrix

A következő két évszázad során a család hírneve és gazdagsága folyamatosan növekedett, de a családtörténeti csúcspont kétségtelenül a 19. század, amikor szinte nem született olyan Andrássy, aki az országos politikában, közéletben ne tett volna szert kiemelkedő jelentőségre. Andrássy Gyula személyében pedig bízvást mondhatjuk, az egyetemes történelem egyik kiemelkedő alakját értékelhetjük.

Az Andrássyak első kastélya Tiszadob ókenézi területén épült, építési idejét nem ismerjük, valószínű, hogy a 18-19. század fordulóján, az Andrássyak itteni birtoklásának kezdete táján épülhetett.  1903-ban bekövetkezett haláláig Andrássy Aladár, majd 1938-ig Andrássy Géza birtokolta. A II. világháborút követően még elég jó állapotban volt, majd gazdátlanul, elhagyatottan pusztult egészen az 1980-as évekbeli felújításig.

A 19. század második felében gróf Andrássy Gyula (1823-1890) Tiszadobon egymást követően két épületet emeltetett. Egy 1872-es adat szerint először Linzbauer István (1838-1880) építésszel, a pesti palotájának tervezőjével készíttetett tervet, de végül csak egy favázas, egyemeletes, kisebb vadászlak készült el, amely 1885-ben leégett. Ezután épült a jelenlegi, nagy kastély 1886 és 1890 között, amelyről elterjedt a Vasárnapi Ujság írása alapján, hogy maga a gróf is részt vett a tervezésben. A legvalószínűbb minták a Loire-menti Chaumont-sur-Loire és Sully-sur-Loire kastélyai lehettek, amelyeket Andrássy Gyula utazásai során láthatott. Fontos azonban megjegyezni, hogy a betléri Andrássy kastély átépítésének 1883-as, szintén Meinig Artúr (1853-1904) által készített tervein az említett Loire-menti kastélyok mintájára elképzelt soktornyos épület szerepel, amely azután jóval egyszerűbb változatban valósult meg ott. Amit Meinig nem tudott kivitelezni Betléren, úgy tűnik, pár évvel később Tiszadobon sikerült létrehoznia, egy új épületen. A tiszadobi építkezést apja halála miatt Ifjabb Andrássy Gyula (1860-1929) fejezte be, beleértve annak berendezését és a park kialakítását.

A kastély aszimmetrikus tömegformálása, a tornyok és hegyes sisakjaik a középkori francia kastélyokat idézik, összhatásukban és részleteikben egyaránt. Egészen a közelmúltig a tiszadobi kastélyt Meinig Artúr első magyarországi munkájának tartották, azonban a betléri szignált és datált tervrajzai bizonyítják, hogy Tiszadob előtt a betléri kastélyátalakítás tervezője is ő volt, az Andrássy testvérek, Manó és Gyula egymásnak „adták” az építészt.

A belső terek alakításában 1911-ben történt változás, az egykori télikertet Möller István (1860-1934) tervei szerint bővítették ebédlővé, ide került az Andrássy Tivadar budai   palotájából átszállított berendezés. A főlépcsőház, a kastély bejárati csarnoka márványmozaik terrazzo padlójú, dús faragású tölgyfakorlátos vörösmárvány lépcső vezet a második szintig. A háromkarú tölgyfából faragott lépcső hasonló a betléri Andrássy kastélyban találhatóhoz, de annál tagoltabb, gazdagabb kiképzésű. A lépcsőházat a déli falán széles, magas üvegablak, rekonstruált festett címerekkel, és a legfelső szinten öt kis ablak világítja meg, az előbbiben az Andrássy címer látható az ornamentális díszítésű üvegen. A főlépcsőházból a lovagterembe, vagy más néven hallba négyszárnyú üvegezett ajtó vezet. A téglalap alaprajzú terem gipszstukkó gotizáló hálóboltozattal fedett. Északi falának közepén kőkandalló áll, faragott Andrássy címerrel díszítve, rajta az Andrássyak jelmondata: FIDELITATE ET FORTITUDINE (Hűséggel és bátorsággal).

Kép forrása: NÖF

A földszinti reprezentatív teremsor a grófi hálószobával kezdődik (ebből fa csigalépcsőn lehetett egykor a grófnői lakosztályba feljutni). Innen nyílik a dolgozószoba, majd tovább a nagy szalon, illetve a hatszög alakú zeneterem csatlakozik, belőle nyílik a könyvtárként használt, márványkandallós kerek toronyszoba. Az egykori „fekete ebédlő” falát faburkolat borítja, amelynek szabad felületein az építés kori tapéta rekonstrukciója látható. Az innen nyíló kis ebédlő mennyezetét és déli falán elhelyezkedő kosáríves záródású ablakát Rippl-Rónai József üvegablakainak rekonstrukciója díszíti.

Az emeleten és a manzárdszinten sorakozó szobákat többnyire a vendégek használták. A padlástér és a toronyszobák őrzik még az eredeti fa tetőszerkezetet. Az északnyugati és északkeleti toronyban egy téglalap és egy kör alaprajzú toronyszoba található.

A kastély jelenlegi enteriőrje sok éves kutatás és gyűjtés eredményeképpen nagyon sok, eredetileg is az Andrássyak tulajdonában, gyűjteményében lévő tárgyat tartalmaz, s mivel az első világháború után ide került a terebesi kastély berendezése is, ez a feladatot megkönnyítette. Amit nem sikerült megszerezni, az a múzeumi kölcsönzések révén látható a kastélyban, szerencsére az Andrássy gyűjtemény számos kiemelkedő jelentőségű és értékű műtárgya került országos közgyűjteményekbe.

Kép forrása: NÖF

A hálóboltozatos lovagterem közvetlenül a lépcsőházból nyílik, innen lehet a földszint további helyiségeit megközelíteni. A többi kastélyban is található volt hasonló funkciójú nagyobb terem – Betlérben szintén a lépcsőházhoz kapcsolódó előcsarnok az ősgaléria képeivel, páncélokkal, díszfegyverekkel, székekkel. A terem jelenlegi berendezéséhez tartozik a dénesfai Cziráky kastélyban őrzött képekből összeállított ősök portrégalériája. A régi Sopron vármegyei család tagja, Cziráky I. Mózes a 17. század elején építtetett Dénesfán kastélyt. 1723-ban kapott a család grófi címet. Gróf Cziráky III. Józsefnek Andrássy Ilona grófnővel kötött házassága után az Andrássyaktól származó portrék bővítették gyűjteményt. Andrássy Ilona 1960-ban, férje halála után felajánlotta a kastély gyűjteményét megvételre, így kerültek a képek a győri múzeumba, majd Tiszadobra.

A gróf hálószobájának fő dísze volt egy nyolcszögletű színes fajansz kályha, színes figurális reliefekkel, sajnos ma már nincs meg. A hálószobából egy keskeny ajtó vezetett a gróf fürdőszobájába, mellette egy másik a kis személyzeti folyosóra nyílt. A fürdőszoba leírását ismerjük az 1931-es leltárból, de rekonstruálni már nem lehetett, ellentétben a szoba többi berendezési tárgyával.

A grófi dolgozószobában az ablak előtt állt az iratokkal és dísztárgyakkal megrakott íróasztal; a színes fajansz kandalló előtt fotelekkel körbevett kisebb asztal helyezkedett el. A sarokban – a hálószobába nyíló ajtó mellett – az emeleti grófnői írószobába vezető belső tölgyfalépcső húzódott. A falakat sötétre fényezett faburkolat, benne szövetbevonás takarta. A jelenlegi tárgyak jelentős része eredetileg is itt volt.

A tiszadobi nagyszalonban álló tölgyfaborítású kandalló feltűnően gazdag részletképzésű, a szalon dísze. A termet növénymotívumos, hullámzó profilokkal mozgalmassá tett, szinte domborműként ható gipszstukkó mennyezet zárja le. Itt eredetileg számos értékes bútor, dísztárgy, páncél és fegyver, festmények, csoportokba rendezett ülőgarnitúra, több kisasztal volt megtalálható. Ezek megidézése mellett néhány konkrét, az egykori helyén megjelenő tárgy jeleníti meg a társasági élet e fontos színterét, közülük is a legérdekesebb Luca Giordano (1632-1705) nápolyi udvari festő Prométheusz című festménye 1660-ban készült fiatalkori mű.  Egykor itt, a tiszadobi nagy szalonban a jelenlegi helyén volt látható a gyűjtemény becses darabjaként, jelenleg a Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe tartozik.

A zeneszalon és a könyvtár hasonlóképpen az eredeti berendezést idézi, a könyvtár 261 kötete közül számos jelenleg is a polcokon sorakozik. A könyvtár könyveinek tételes felsorolása szerepel az 1931-es hitbizományi leltárban: történeti szakmunkák, összefoglaló művek, életrajzi kötetek, családtörténetek, politikai szakkiadványok, levéltári feldolgozások, országgyűlési jegyzőkönyvek, folyóiratok (évfolyamok szerint egybekötve), idegennyelvű (francia, német, angol) művek, a fenti kategóriákhoz hasonlóan, kortársak munkái, magyar és külföldi szépirodalmi klasszikusok.

A fekete ebédlő és a Rippl-Rónai ebédlő közötti kisebédlő falain a festő eredeti vázlatai láthatók, amelyeket a háromszáz darabos étkészlethez készített; a kevés megmaradt eredeti darabból itt látható egy tányér és néhány üveg-másolat. Az üvegablak tervét a terebesi rózsakert inspirálta, a mennyezeti üveg színei és formái a tavaszii égboltot idézik.

Az egykori emeleti lakosztályokban interaktív elemek segítik a látogatóknak megidézni az egykor Tiszadobon élő Andrássyak életét.

A kastélypark a Tisza és holtága között helyezkedik el, északi részét az ártéri tölgyfa-erdőből hasították ki. A kastély északkeleti homlokzata előtt található a hímzéses parter, ahonnan a tokaji hegyig el lehetett látni. A hímzéses parter a 16. század végén vált divatossá Franciaországban, majd a 19. században az angol kertművészet élesztette újra. Megformálásakor a virágágyások bonyolult mintája mellett a közöttük vezető ösvényeket zúzott, gyakran különböző színű és anyagú kövekből alakították ki, A rekonstrukciónál a park egykori útrendszere és az eredeti látvány kialakítása volt a cél.

Kép forrása: NÖF

Károlyi Mihályné Andrássy Katinka így emlékezett a tiszadobi nyarakra: „Nekem Tiszadob az örökös napsütést, a tikkasztó meleget jelenti: fekszem a függőágyon, körülöttem mozdulatlanra dermedt az egész világ, néma minden, csak a láthatatlan szöcskék cirpelését hallani…. Na és persze ott voltak a végtelenbe nyúló ebédek és vacsorák. A hűvös. hosszúkás ebédlőben mindig sokan ültek az asztalnál… Délutánonként csónakáztunk a Holt-Tiszán, a folyónak majdnem mozdulatlan ágán, a sötétkék víz fölé hajló szomorúfüzek árnyékában, kergettük a golflabdát a lenti tágas tisztásokon – a kastély dombtetőn állt -, vagy kroketteztünk a futórózsával és vadszőlővel benőtt szűk lugas körüli pázsiton.” (x)