A legkülönfélébb okokból csatlakoztak Szálasi mozgalmához annak női tagjai
2021. május 4. 14:53 Pető Andrea
A nemzettest gyógyítói
A politikai pártok tehetetlensége az ország problémáinak megoldásában különösen azokat a nőket irritálta, akiknek magasabb iskolai végzettségük volt. Ők kétszeresen is tehetetlennek érezték magukat: mint nők és mint diplomások, akik többre hivatottak, de a létező férfiuralmú világ nem nyit számukra teret.
A szélsőséges politikai mozgalom női tagjainak egy részét az első generációs középosztálybeli munkavállaló nők adták. Őket érintette elsősorban az ország elszegényedése az első világháború után. Legtöbbjük ekkor is érkezett a Magyar Királyság területére, és – más támogató hálózatok hiányában – a szélsőjobboldali mozgalmakban talált megoldást a problémákra: a munkavállalás alatt megtapasztalt diszkriminációra, illetve az általa hagyományosnak ítélt értékek eltűnésére.
A baloldali politikai mobilizálás nem volt számukra alternatíva, hiszen a trianoni békét személyükben is megszenvedték. Hiába volt magas végzettségük – a nők 1895 óta szerezhettek Magyarországon egyes szakmákban diplomát –, ha úgy érezték, a Horthy-rendszer kopottas, feudális rendszere akadályozza az érvényesülésüket. Fogékonyak voltak ugyanakkor a rendszer antiszemita retorikájára, és a „zsidókban” az ország minden bajának okozóit vélték felfedezni.
Az orvosnők első generációja már praktizált, és nap mint nap szembesült a társadalmi problémákkal. Van, akit ez a tapasztalat újfajta orvoslási mód, a pszichoanalízis felé, másokat radikális társadalmi mozgalmak felé vitt.
1942-ben már 679 orvosnő volt Budapesten az országos 1207-ből, és 54 százalékuk volt férjnél, az orvosoknak pedig 61,7 százaléka volt nős. Az orvosnői hivatás „úri” szakma volt, amit a nők addig űztek, míg férjhez nem mentek. A konfliktust feloldandó Kokas Eszter megalapította a Magyar Orvosnők Országos Egyesületét 1927 -ben (fasiszta, olasz mintára), és tagjaik közül nem zárták ki a zsidókat.
Két évvel később, 1929-ben jött létre a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete, amelynek nőtagozatát Madarász Erzsébet, a tapasztalt politikusnő vezette, ám ő már nem tűrte meg soraikban a zsidókat. Ő csak a rasszizmusnak tett kompromisszum árán biztosított nyilvános teret a nőknek: azon az áron, ha harcolnak az „idegen test” ellen.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
