A középkori háziasszony megpróbáltatásai
2019. március 8. 15:26 Múlt-kor
A házasság mindennapjai
Hogy aztán milyen lehetett férjnél lenni a kevésbé tehetős társadalmi osztályokban, kiderül egy igen érdekes 15. századi költeményből, amely egy jóval korábbi szövegen alapszik, és amelynek címe „A zsarnoki férj balladája”. Eszerint a szegény asszony dolgának valóban sosincs vége:
„A férj és fia elmentek a szántásra,
A jó feleségnek igen sok dolga volt, szolgája pedig egy se,
Sok kisgyermekre kellett vigyáznia is,
Sokkal többet tett, mint amennyit tudott saját házában.
Hazaért a férj igen korán,
És látta, hogy minden megfelel neki,
„Asszony,” mondá, „vacsoránk kész-e már?” „Uram” mondá az, „nincs.
Hogyan tehetnék érted többet, mint amennyit tudok?”
Eztán szidalmazni kezdte, és mondá, „Átkozott légy!”
Kívánom, egy napot szántanál végig velem,
Hogy a vizes és lápos hantok között járj,
Akkor tudnád, mit jelent szántónak lenni.”
Aztán a jó feleség szentségelt, és azt mondá,
„Több dolgom van, mint amennyit valaha tehetnék,
Ha egy napot követnél engem,
Részedről fáradt lennél, nyakamat rá!”
„Fáradt! Az ördögbe!” mondá a férj,
„Mi dolgod van, mint hogy itthon ülj?
Elmész a szomszéd házhoz, egyikhez a másik után,
És ott ülsz és csevegsz Jackkel és Johnnal.”
A feleség ezután elmondja férjének, alig aludt az éjjel a csecsemő miatt, mégis elsőként kelt fel reggel, hogy megfejje a teheneket, majd kihajtsa őket legelni, miközben a férj még aludt. Ezután egész nap vajat és sajtot készített, és a gyermekekkel törődött. Közben meg kellett etetnie a tyúkokat, kacsákat és libákat, majd kivinni őket a zöldre. Süt és főz, majd előkészíti a lent a szövéshez. Sodorja, kártolja és megszövi a gyapjút is. Férje erre azzal válaszol, hogy többet süt és főz, mint kéne – kéthetente egyszer elég lenne. Felesége kineveti, és elmagyarázza, hogy ő készíti mind a len-, mind a gyapjúszövetet a család ruháihoz, hogy ne kelljen pénzért a piacon venniük. Az állatoknak is előkészíti a takarmányt:
„És magunknak is ételt még dél előtt,
De egy szép szót sem kapok mikor végzem,
Így én vigyázok jólétünkre házon kívül s belül,
Hogy semmi nagy, se kicsi ne hiányozzék.”
E ballada azonban a közönség szórakoztatására íródott – egyesek szerint egy nő írhatta női közönség számára, de ez nem bizonyítható. Ezután jön azonban a „legjobb rész”: a férj kitart álláspontja mellett, miszerint ha felesége úgy gondolja, ő dolgozik keményebben, akkor másnap cseréljenek szerepet: a feleség kipróbálja a szántást, ő pedig a házimunkát.
„Ezért asszony, készülj fel, figyelmeztetlek,
Holnap kimész a fiammal az ekéhez,
És én leszek a háziasszony, és megtartom házunkat és otthonunkat
És pihenőmet veszem, ahogy te is szoktad, Istenre és Szent Jánosra!”
A nő beleegyezik, és felsorolja, mi mindent kell tennie másnap a férfinak. Hogy biztosan ne maradjanak éhen másnap, a feleség még korábban kel, hogy megfejje a tehenet és megköpülje a vajat, és bepácolja a húst estére. A férjnek így mindössze annyi a teendője, hogy a gyermekekkel törődik, „hogy ne sírjanak”, ügyel rá, hogy a libák nem szöknek-e el, valamint biztosítja, hogy a kemencében lévő maláta (sörkészítéshez) nem ég oda. A feleség kérdésére, miszerint menni fog-e neki, így válaszol: „Ne okíts engem többet háziasszonyosságban, tudok eleget!”
Ezen a ponton a ballada elmesélője szünetet rendel el a szövegben, hogy mindenki elfogyaszthasson egy jól megérdemelt italt, „aztán halljátok majd a legjobb részt.” Ezt el tudjuk képzelni – kétségtelen, hogy a feleségnek lesz igaza, a kérdés az, a férj elismeri-e? Ez azonban sajnos nem derül ki – a kézirat itt félbemarad, a „legjobb rész” nélkül. Lehetséges természetesen az is, hogy sosem volt második fele a szövegnek, lévén a mesélő pontosan megmutatta, mennyi dolga van egy háziasszonynak. Kétségtelen, hogy Thomas Tussernek igaza volt 1557-ben, amikor azt írta: „a feleség dolgában soha nincsen vég.”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
