A kvéker törpe, aki bibliai tanításokkal küzdött a rabszolgatartás ellen
2018. október 26. 19:27 Múlt-kor
Benjamin Lay nézetei jobban illeszkednének napjaink közbeszédébe, mint a 18. századi Pennsylvaniáéba: a rabszolgaság eltörlését követelő vegetáriánus, környezetvédő férfi alacsony növése és testi fogyatékosságai ellenére nagy feltűnést keltett értékei képviseletében.
Példabeszédek tettekkel
Az 1730-as években egy csendes vasárnapi napon a Pennsylvania állambeli Abington kvéker lakóinak igen különös látványban volt részük. A földet vastag hó borította, amelyben gyülekezetük egyik tagja, Benjamin Lay térdig állt – igen kevés ruha volt rajta, jobb lába pedig teljesen meztelen volt. Miután többen is mondták neki, hogy meg fog betegedni, vagy hogy menjen be és melegedjen fel, így válaszolt: „Ah, úgy tesztek, mintha sajnálnátok engem, de nem éreztek így a mezőiteken dolgozó szegény rabszolgák iránt, akik egész télen csak félig felöltözve járnak.”
Lay szinte mindig feltűnést keltett megjelenésével. Egy 1818-as cikk a következőképpen írt róla: „(…) mindössze négy láb hét hüvelyk [140 centiméter] magas volt, feje aránytalanul nagy volt testéhez képest, arcának vonásai figyelemreméltók voltak (…) Púpos volt, kiálló mellkassal, mely alatt teste igencsak összehúzódott. Lábai oly vékonyak voltak, hogy úgy tűnt, nem is képesek megtartani őt.”
A hóban előadott tiltakozása olyan dolog, amely napjainkban is belekerülne a hírekbe, akkoriban azonban példátlanul radikális mozzanat volt. Ebben az időben, írja Marcus Rediker nemrég megjelent, „A rettenthetetlen Benjamin Lay” című könyvében, „a rabszolgaság világszerte sok ember számára olyan természetesnek és megváltoztathatatlannak tűnt, mint az égen a nap, a hold és a csillagok.” Ebben az időben Lay abolicionista (a rabszolgaság eltörlését pártoló) volt, emellett vegetáriánus, pacifista, a nemek közötti egyenlőtlenségeket elismerő, környezetvédő kvéker is, aki testi fogyatékosságaiból adódó hátrányai ellenére változtatni akart a világ akkori rendjén.
Korát messze meghaladó nézetei ellenére Layről szinte teljesen megfeledkezett a történetírás. Rediker szerint „a rabszolgaság-ellenesség megközelítéséhez általa választott módszerek vadsága is benne van ebben. Rendkívül harcias volt, és teljességgel meg nem alkuvó.” Ez a szintű militáns abolicionizmus akkoriban hallatlan volt – csaknem egy évszázaddal később, az 1830-as években kezdett szélesebb körben elterjedni az akkori Egyesült Államokban. Lay ráadásul kívül esik a rabszolgaság-ellenes mozgalom általános narratíváján, hátrányos helyzete és alacsony társadalmi státusa miatt pedig még nehezebb egy tisztán átlátható történelmi mintába belehelyezni. „Egyszerűen nem illett a történetbe” – mondja Rediker.
A hóban való tiltakozás korántsem az egyetlen drámai, erőszakmentes cselekedete volt. Szintén kvéker szomszédai egy fiatal fekete lányt tartottak házukban rabszolgaként, és különféle indokokkal védték ezt, annak ellenére, hogy Lay szemében nem csupán magát a kegyetlen rabszolgatartást gyakorolták, de még egy gyermek szüleitől való elválasztásában is részt vettek ezáltal. A szomszédok nem hallgattak rá, Lay pedig különleges mutatványt hajtott végre: áthívta magához (ekkoriban már egy barlangban lakott) a család hatéves kisfiát, a szülők tudta nélkül, és ártatlan módon szórakoztatta őt egy napon keresztül. A szomszédok, miután észrevették, hogy fiuk hiányzik, pánikba estek.
Egy helyi lap leírása szerint a szülők rettegve elindultak Lay barlangja felé, amikor pedig a férfi meglátta őket, eléjük ment, és barátságosan érdeklődött: „Mi a gond?” A rémült szülők elmondták, hogy fiuk eltűnt. Rövid hallgatás után Lay elmondta nekik: „Gyermeketek biztonságban van otthonomban, nektek pedig most már lehet némi fogalmatok a bánatról, amelyet az általatok tartott néger lány szüleiben keltetek, mivel a kapzsiság szakította el őt tőlük.” Lay kedvelt elfoglaltsága volt bibliai mintára ilyen élő példázatokat rendezni.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
