A középkori krónikák szerint Isten március 18-án fogott neki a teremtésnek
2022. március 18. 16:40 Múlt-kor
Egyes középkori számítások szerint egy március 18-i napra esett a teremtés hete előtti nap, amikor Isten így szólt a Biblia szerint: „Legyen világosság!” A Teremtés Könyve szerint a Mindenható ekkor választotta szét a sötétséget a világosságtól, majd azt követően lett este és reggel, az első nap.
„On þissum monðe gesceop God ælmihtig ealle gesceafta, gesewenlice & ungesewenlice. He cwæð, ‘gewurðe leoht’, & hyt gewearð. Se dæg wæs on .xv. kalendis” – írja egy 11. századi angol naptár, amely magyarul így hangzik: „Ebben a hónapban a mindenható Isten megteremtett minden láthatót és láthatatlant. Így szólt: »Legyen világosság«, és lett világosság. Ez a nap március 18-ra esett.”
A 7–8. század fordulóján élt Beda Venerabilis angol szerzetes is ezt a dátumot számolta ki, amelyet összetett tudományos és teológiai érvekkel támasztott alá. Az idézett szöveg egy régi angol műből, az 1011-ben keletkezett, angol nyelven íródott Enchiridionból való. A mű szerzője, Byrhtferth a Ramsey apátság szerzetese volt, történetíróként és hagiográfusként tevékenykedett és tanított, de érdeklődött a csillagászat, a matematika és a logika iránt is.
Byrhtferth művében leírta, hogy az apátság alapkövét 965. március 18-án helyezték el, továbbá azt is megemlíti, hogy Anglia akkori legújabb és egyben legellentmondásosabb szentjét, a fiatal II. (Szent) Eduárd királyt (Mártír Eduárd) is ezen a napon (a 978. évben) gyilkolták meg, amit Szent Béda is korábban már kiszámolt. Úgy vélte, véletlenek márpedig nincsenek – Byrhtferth gyakran írt a világegyetem harmóniájáról, szerinte a kozmológiai, számtani és fiziológiai világesemények között mindig van összefüggés.
A teremtés napja utáni harmadik nap, vagyis március 21-e különösen fontos szerepet kap a középkori egyházatyák számtani fejtegetéseiben. A Teremtés Könyve szerint Isten e napon teremtette meg a Napot és a Holdat: „Legyenek világító testek az égbolton, s válasszák el a nappalt az éjszakától. Ezek határozzák meg az ünnepeket, a napokat és az éveket. Fényeskedjenek az égbolton, s világítsák meg a földet.” (Ter 1,14-15)
Március 21-e, vagyis a tavaszi napéjegyenlőség mind a mai napig fontos szerepet kap az egyházi évben, ugyanis a húsvét idejét ehhez a naphoz viszonyítják, hiszen a húsvétvasárnap minden évben a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtölte utáni első vasárnapra esik. Byrhtferth kortársa, Ælfric szerint illő lett volna, ha az év március 21-én kezdődne, amely egyben Szent Benedek ünnepe is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
