A korabeli Magyarországról is képet ad Árpád-házi Margit szentté avatásának folyamata
2021. szeptember 7. 16:01 Halmágyi Miklós
Gyermekkortörténet
A jegyzőkönyvben nagy jelentőséget kapott a gyermekért mondott imádság: Egy asszony vallomása szerint egy Benedek nevű kisfiú elalvás előtt „… szólt anyjának, hogy vessen rá keresztet és mondja el az »Ave Mariá«-t”. A tanú azonban nem tudta biztosan, hogy az anya megtette-e, amire a fia kérte. Ezek után tragédia történt: földrengés rázta meg a házat, „leomlott a fal”, és maga alá temette a kis Benedeket. Élettelennek tartották, amikor kiemelték a romok alól.
Az elbeszélés azt a benyomást kelti, hogy a tragédia azért következett be, mert nem imádkoztak a gyermekért. A történet végül megnyugtató véget ér: miután az anya Szent Margit közbenjárását kérte, a kisfiú életre kelt. Az eset példázatként olvasható, és a gyermekért végzett ima fontosságára tanít.
A szentté avatási jegyzőkönyv tanúskodik IV. Béla király apai magatartásáról is. Margit gyóntatója, Marcellus testvér vallomása szerint: „… Béla király, Boldog Margit atyja eljött a monostorba, hogy szóljon leányával, akiről most beszélünk, és kezét a vállára tette.” Margit – ahogy gyóntatójának bevallotta – attól tartott, apja megérinti a hátán levő vezeklőeszközt. Marcellus testvér azt hangsúlyozta a vallomásában, hogy növendéke vezekelt, és ezt alázatosan el akarta titkolni.
Ez a felidézett momentum a középkori szülőknek gyermekeikhez való viszonyáról árul el valamit, merthogy Marcellus magától értetődően beszél Béla gyengédségéről, vagyis a kor embere számára természetes lehetett, hogy egy apa megérinti a lánya vállát, mikor beszél hozzá.
A vallomás sajnos nem tartalmazza, hogy hány éves volt Margit a történtek idején. Más beszámolókból tudjuk, hogy a királylány 12 éves korától viselte rendszeresen a testsanyargató ciliciumot, bár már jóval korábban is magára öltötte. A fenti elbeszélés Szűz Mária szigetén történt, a jelenlegi Margit-szigeten, amelyet Nyulak szigetének is neveztek, és ahol Margit mintegy tízéves kora óta élt.
Érzelmek története
A Margitról szóló legendák hangsúlyozzák ugyan, hogy a szent királylány nem nevetett fennhangon, ám a források ismételten megemlékeznek a mosolyáról. A jegyzőkönyvek alapján csöndes nevetésére is következtethetünk. Mosolyában /nevetésében ott van az Istennel való együttlét öröme és a mások iránti jóakarat. Olyan nevetés ez, mely legyőzi a bénító félelmet.
Forrásainkban gúnyos nevetésről is olvashatunk. Ez többnyire azokat jellemzi, akik nem hisznek a Margit közbenjárására történt csodákban. Sírásról, szomorúságról és haragról is olvashatunk a jegyzőkönyvben, a zárt apácaközösség életébe bepillantást engedő forrás tehát igazi tárháza az érzelmek történetének.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
