A kora középkor embere sokkal egészségesebb volt a leszármazottainál
2018. november 12. 12:56 Múlt-kor
Az 5-10. század között eltelt időszakot a mindennapokban gyakran illetjük a „sötét középkor” elnevezéssel és gyakran gondolunk rá úgy, mint amikor pusztító betegségek és éhínségek tizedelték Európa lakosságát. Egy közelmúltban lezárult kutatás azonban ennek épp az ellenkezőjét bizonyította.
Nagy fába vágta néhány éve a fejszéjét az a népes nemzetközi kutatócsoport, amely arra vállalkozott, hogy átfogó képet rajzoljon arról, hogy miként változott az európai népesség egészségügyi helyzete az elmúlt kétezer évben. Vizsgálatuk során mintegy 15 ezer emberi csontvázat vizsgáltak meg a kontinens több mint 100 lelőhelyéről. Az elemzett maradványok legkorábbika a Kr. r. 3. századból, míg a „legfrissebbek” a 19. század közepéről származtak.
A Tübingeni Egyetem laboratóriumában végzett munka során a kutatók vizsgálták a régen élt emberek fogazatát, testtartását, elemezték az étrendjük, valamint az általuk végzett fizikai munka hatásait. A projekt így arra a kérdésre kereste a választ, hogy miként befolyásolták az emberi egészséget a különféle éghajlati változások, valamint az adott személy gazdasági-társadalmi helyzete.
Az összegyűjtött adattömeg meglepő eredményekkel is szolgált. Kiderült például, hogy a Justinianus császár idején, a Földközi-tenger keleti medencéjében pusztító pestisjárványt követően jelentősen nőtt az érintett területek életszínvonala. A túlélők számára ugyanis sokkal bőségesebb és változatosabb élelmiszerek és egyéb erőforrások álltak rendelkezésükre.
Az összevetésből így kiderült az is, hogy a kora középkor emberei viszonylag jó egészségügyi állapotnak örvendhettek (hasonló szintet még az ipari forradalom korában sem ért el az európai népesség), ami aztán a következő évezredben folyamatos romlásnak indult. A kutatók szerint ebben főként olyan tényezők játszottak szerepet mint a növekvő népsűrűség, az egyre inkább mélyülő társadalmi egyenlőtlenségek, majd a 16-19. századra jellemző, úgynevezett kis jégkorszak.
A vizsgálat rámutatott arra is, hogy az európai államok már a 15. században felismerték a lakosság egészségügyi helyzetének romlását. A kormányzatok így a kora újkor folyamán már tudatosan igyekeztek is ezeket a tendenciákat megfordítani. Az államhatalom megerősödése emellett egy igen közvetlen hatással is járt az emberi egészségre, ugyanis a közbiztonság erősödésével látványosan csökkent az erőszakos halált halt emberek száma is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
