A kor tudományossága és a nyár nélküli év sötétsége ihlette Frankenstein történetét
2021. szeptember 19. 17:04 Múlt-kor
Hol a határ élet és halál között?
Az 1770-es évektől kezdve egy olasz tudós, Luigi Galvani elképzelése felforgatta az emberi életről alkotott világképet. Miközben egy alkalommal békákat boncolt, észrevette, hogy a béka izmai a bonckés fémjének érintésére összerándulnak.
Tovább kutatta a kérdést, és számos kísérletet végzett, amely után meggyőződésévé vált, hogy felfedezte az „állati elektromosságot”. Szerinte az elektromosság az állatok testéből eredt, és az elektromosság hozza létre a mozgásukat.
Unokaöccse, Giovanni Aldini, még ennél is tovább ment. Noha Alessandro Volta hamar cáfolta Galvani tételét az állati elektromosságról, Aldini ezen a nyomon haladt tovább. Először halott szarvasmarhák fejébe vezetett áramot, és azt tapasztalta, hogy az állatok forgatni kezdik a szemüket.
1803-ban aztán egy rég dédelgetett álma teljesült: a hatóságok biztosították neki egy elítélt gyilkos, George Forster a Newsgatenél frissen felakasztott holttestét.
Aldini elektromosságot vezetett a testbe, a beszámolók szerint a halott állkapcsa remegett, az egyik szeme kinyílt, a vonásai pedig eltorzultak. Sőt, a jobb kezét felemelte és összeszorította, a lábai pedig mozgásba lendültek. A közönség azt hitte, hogy majdnem sikerült feléleszteni egy halottat.
Bár Mary Shelley nem említette meg Aldinit, azt bizonyosan tudjuk, hogy a galvanizmus szóba került Byronék beszélgetésein. (Valójában a konkrét elektromos folyamatot sem írja le a könyvében a szerző).
Mary Shelley maga is ismerhetett olyanokat, akik az élet és a halál közötti vonalat kutatták: édesanyja öngyilkosságot kísérelt meg a Temzébe ugorva, de sikerült kihúzni és megmenteni. Férje pedig ismerte James Lind skót orvost, aki többek között az újraélesztésért is küzdött. Victor Frankenstein alakjába többek között őt is beleszőtte az írónő.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
