A koncentrációs táborok foglyaival készíttettek aprólékosan hamisított brit bankjegyeket a nácik
2020. október 1. 08:33 Paul Skates
8 965 080
Krüger összesen 142 (más források szerint 144) zsidó hamisítót toborzott a nácik által létrehozott koncentrációs és megsemmisítő táborokból, először Sachsenhausenből, majd később elsősorban Auschwitzból. A foglyok, akik gyakorlatilag az életükért küzdöttek munkájuk során, rendkívül szigorú aprólékossággal végezték dolgukat. A legfiatalabb közülük nem volt 20 éves sem, a legidősebb pedig majdnem 60. Minden részletet leellenőriztek, így fedezték fel például azt is, hogy néhány betűt a másolásvédelem miatt minimális mértékben szándékosan megváltoztattak, vagy hogy a papírpénzeken láthatatlan foltok voltak.
A foglyok egyike volt Adolf Burger. A mai Szlovákiához tartozó Kakaslomnicon született, 2016-ban elhunyt férfit 1942. augusztus 11-én tartóztatták le, miután kiderült, hogy hamis keresztleveleket készített a szlovákiai zsidóknak. Feleségével együtt vitték az Auschwitz-Birkenau-i koncentrációs táborba, ahol az asszonyt pár hét után elgázosították. Mint képzett nyomdászt, Burgert egy nap Auschwitzból váratlanul Sachsenhausenba rendelték – s ezúttal nem marhavagonban, hanem gyorsvonattal hozták.
A bankhivatalnokokból, művészekből, nyomdászokból és egyéb szakemberekből (vésnökök, nyomdai szedők, fénynyomók, litográfusok) összeállított csoport kivételezett körülmények között – a visszaemlékezők szerint bőven kaptak enni, volt saját ruhájuk, nem borotválták kopaszra őket és még rádiót is hallgathattak –, a többi rabtól elkülönítve dolgozhatott. A tinta, amit a Bank of England használt, részben német szőlőtőkék lenmagolajban főzött maradványaiból készült. A hamis bankjegyekhez használt papír pedig egy olyan malomból származott, amely a vizet egy tiszta vizű, pisztrángban gazdag patakból nyerte.
1943 nyarától teljes gőzzel zajlott az 5, 10, 20 és 50 fontos bankjegyek gyártása, Krüger alig győzte dicsérni beosztottjait. Egy reggel diadalittasan emelt magasba egy bankót és közölte a foglyokkal, hogy a „brit bankok igazinak hitték”, majd gratulált munkájukhoz. Az egyik visszaemlékező szerint olyan jól sikerültek, hogy a brit kormány később mindent elkövetett, nehogy a nürnbergi perben egy szó is essék a hadműveletről, mivel a pénz egy része akkor még mindig forgalomban volt, s így valóban megrendült volna a brit jegybankba vetett bizalom.
A Bank of Englandre igencsak nagy benyomást tett a nácik merész vállalkozása, ugyanis szakértők szerint a központi bank mind a mai napig minden hónapban ellenőrizteti bankjegyeit. A hamis náci bankók legszembetűnőbb eltérése az volt, hogy a vízjelben a Bank of England második N betűjének alsó szárából induló vonal a talp közepétől, míg az eredetinél a baloldalról indul.
A hamisítványok felismerésben segített még az Angliát jelképező Viktória rajzolatának néhány elnagyolt eleme, valamint a címletet leíró betűk körül lévő körök közül a sarkokban lévők szögletessége. Ezeken kívül a hamisítványokon meghatározott sorszámok, aláírások, kiadási évek lehettek.
1942 és 1945 áprilisa, azaz a sachsenhauseni koncentrációs tábor felszabadítása közötti időszak alatt összesen 8 965 080 bankjegyet hamisítottak a lágerben 134 millió font értékben – ez az összes forgalomban lévő papírpénz 13%-a volt. Az üzemben – ahol kezdetben útleveleket és bélyegeket is hamisítottak – később már dollárt is nyomtattak, igaz, ezzel problémák akadtak, annak ellenére, hogy a németek még egy Szalamon Szmoljanov nevű igazi orosz pénzhamisítót is előkerítettek.
A német vezetés mindezek ellenére ejtette a grandiózus tervet a tökéletes minőségű, hamis, német repülőkből tonnaszámra ledobott pénzt illetően. Ennek fő oka az volt, hogy a Luftwaffe vezetése ellenállt, mert a szűkös üzemanyagkészletek következtében a közvetlen háborús bevetésekhez nagyobb szükségük volt üzemanyagra, s kevés gép állt rendelkezésre a hadművelethez.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
