A gyerekeknek is kitűnő szórakozást kínált a régi Városliget

2023. szeptember 11. 16:05 Múlt-kor

A parkban hagyományosan, már a reformkorban is tavasztól őszig zajlott az élet, a hétvégéken és ünnepi alkalmakkor tömegek látogatták. De amint megjött a rossz idő – a befagyott, korcsolyapályaként benépesülő tó kivételével –, téli álomba merült a Liget.

A kedvelt kirándulóhely akkoriban még félórányi járásra esett Pest épületekkel teli belvárosától. Nem védték a metsző, fagyos szelektől a körülötte emelkedő épülettömbök, mint napjainkban. Ősztől tavaszig, esőben, sárban a megközelítése is nehézségekbe ütközött. Csak akkor éledt fel néhány hétre, a tél közepén, amikor január környékén beálltak a nagy hidegek. A tájat ropogós hó borította, így szánnal vagy lóháton kényelmesen lehetett közlekedni. A tó is vastagon befagyott. A korabeli képek tanúsága szerint ilyenkor megjelentek a tó jegén a korcsolyázók, akiknek nézőik is akadtak szép számmal a parton sétálók között.

Régi nagy telek emléke: a hóbundába öltözött Városliget az 1930-as években.

A téli mulatságok legjobbika a behavazott Városligetben kétségtelenül a korcsolyázás és a szánkózás volt. Utóbbit különösen kedvelték a gyerekek, összekapcsolva egy kis hógolyózással. Akármelyik korszak fotóira pillantunk, jókedvű felnőtteket, a hidegtől kipirult arcú, vidám gyerekeket látunk. A romantikus pillanatokhoz szintén kiváló színhelynek bizonyult a téli Városliget, különösen a korcsolyapálya.

A Városliget hagyományosan húsvéttól, illetve a májusi tavaszünneptől népesedett be ismét. Ilyenkor kinyitott a két vendéglő is, amelyek főként nyaranta működtek. Attól kezdve, hogy beköszöntött a jó idő, élénk élet zajlott körülöttük egészen a következő télig.

Az 1820-as évek parképítési munkálatai során virágágyásokkal díszített, árnyas sétányokat alakítottak ki a tó partján. A Városliget reformkori látogatóinak kedvenc szórakozásai közé tartozott a séta és a csónakázás. A fiatalabbak körjátékokat játszottak, táncoltak, szaladgáltak a szabadban, a friss levegőn.

Nem csak a város emberi lakóinak jelentett kikapcsolódást a Városliget: a budapesti paloták udvarain tartott lovakat rendszeresen járatni kellett, erre pedig kiváló terepet kínált a belvárosból viszonylag könnyen elérhető és egyre rendezettebb Városliget.

Az 1850-es években elhanyagolttá vált a Városliget. Fejlesztésével, gondozásával évekig senki nem törődött, mégis népszerű kirándulóhely maradt. A változatos növényzet, a csónakázótó és a budai panoráma elhanyagoltan is vonzó sétálóhellyé tette a Ligetet. Amikor 1861-ben visszakerült a főváros fennhatósága alá, hozzáfogtak a rendbetételéhez. 1863-ra megtörtént a tó újraszabályozása, és ahol szükséges volt, újratelepítették a kipusztult növényzetet.

A Nebbien Henrik irányításával 1817-ben elkezdett munkálatok során virágágyásokkal díszített, árnyas sétányokat alakítottak ki a városligeti tó partján (Josef Kuwasseg: Im Stadtwäldchen, kőnyomat, részlet, 1830-as évek)

Ahogy egyre gondozottabbá, parkjellegűvé vált az egykori Városerdő, rohamosan növekedni kezdett a használóinak száma. Aktuálissá vált a park- és sétányhasználat korábban nem létező normáinak meghatározása. Kihelyezték az első figyelmeztető táblákat, amelyek elsősorban a növényzet és a madarak védelmével, a fegyelmezetlen, mindenen átgázoló lovasokkal és a száguldozó kocsikkal foglalkoztak.

A 19. század dokumentumértékű rajzain, festményein mindenütt ott láthatók a felnőttek körül a gyerekek is. Szüleik közelében sétálnak, lovacskáznak, karikát hajtanak, vagy épp szaladgálnak a családot a kirándulásra elkísérő kutyákkal.

Ekkoriban nem alakítottak ki a gyermekek mozgásigényéhez alkalmazkodó, mai értelemben vett, a felnőttek által használt területtől elkülönített játszótereket. Bár a fűre lépni nem volt szabad, a parkőröket elkerülve a gyermekek is megtalálhatták az önfeledt szórakozás lehetőségét.

(x)