A kegyetlenség keresztje
2018. május 17. 09:31 Múlt-kor
Korbácsolás és hatalmas szögek
A rómaiak a provinciák lázadó zsidó lakosságát gyakorta végezték ki keresztre feszítéssel. Syria provincia kormányzója, Publius Quinctilius Varus az Kr. e. 1. század végén kétezer júdeai zsidó lázadó számára jelölte ki a keresztre feszítést halálnemként, Titus császár Kr. u. 70-ben pedig a Jeruzsálem ostroma alatt ejtett zsidó foglyokat küldte keresztre, hogy az ostromlott város megfélemlített lakossága könnyebben megadja magát – tudjuk meg Josephus Flaviustól.
Mivel a zsidókat vallási törvényeik szerint el kellett temetni, és a rómaiak Jézus idején sem szerették volna az elégedetlenséget szítani, a zsidó keresztre feszítetteket még aznap levették a keresztről. A keresztre feszítést mindig kínzás – elsősorban korbácsolás – előzte meg, amelynek során a fizikai állapot legyengítésével paradox módon lerövidítették az áldozat haláltusáját – nem volt ez másként Jézus esetében sem. Az elítélt azonban a keresztény ábrázolásokkal ellentétben csak a keresztgerendát (patibulumot) vitte a helyszínre. Az áldozat karjait szétfeszítették, és hatalmas szögekkel vagy kötelekkel a keresztgerendához rögzítették. Általában ugyanígy jártak el a lábak esetében is. Ezt követően a patibulumot a már felállított oszlophoz, a cruxhoz illesztették. A fulladás mellett a keresztre feszített halálát okozhatta (illetve külön-külön is hozzájárulhatott annak beálltához) szívritmuszavar, vérveszteség, vérmérgezés, merevgörcs, tüdőembólia, hipovolémiás sokk, acidózis és a kiszáradás is.
A keresztre feszítésről tanúskodó egyetlen csontbizonyítékot 1968-ban Vassziliosz Tzaferisz görög régész találta meg Jeruzsálemben. Az osszárium felirata szerint a Kr. u. 1. században élt elhunyt neve Yehohanan ben Hagkol volt. A 24-28 évesen elhalálozott férfi jobb sarokcsontjából hosszú szög állt ki, amely egy olajfadarabhoz szegezte a lábat. A csontokat megvizsgáló Nicu Haas egyértelműnek vette, hogy Yehohanant keresztre feszítették, ugyanis a szöggel átlyuggatott sarokcsont mellett a csuklókon is szögbemenetre utaló nyomokat talált, valamint a crurifragium eljárás során alkalmazandó lábtörést is megállapította. A maradványokat 1980-ban újra elővették, és a modernebb kutatások már vitatták a korábbi megállapításokat. A patthelyzetig jutó vitát máig nem oldották meg.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
