A kakaóbab lehetett a maják legértékesebb fizetőeszköze

2018. július 10. 19:39 Múlt-kor

Annak gondolata, hogy csokoládéban kapja az ember a fizetését, biztosan sokak fantáziáját megmozgatja. Egy új tanulmány szerint ilyen a valóságban többször is történhetett, elsőként a közép-amerikai maja civilizációban. Joanne Baron, a gimnáziumi és főiskolai modellt ötvöző New Jersey-i Bard Early College Network kutatója a korai mezoamerikai művészetet vizsgálva arra jutott, hogy a kakaóbabokat fizetőeszközként használhatták a maja kultúrában.

Baron egy sor festményt, falfestményt és faragványt hoz fel állítása mellett, a Kr. u. 691 és 900 közötti időszakból mintegy 180 darabot. Szerinte a Kr. u. 250 és 900 közötti években a kakaóbab szerepe az italkészítéstől egyre inkább elmozdult a fizetés felé. Ezt megelőzően leginkább egy igen finom, eredetileg alkoholtartalmú ital fő összetevőjeként volt ismert. A maják sosem érméket használtak pénzként, hanem cserekereskedelmet folytattak – a dohány, a kukorica és a ruházat lehettek a legértékesebb ilyen cikkek.

Arról is vannak feljegyzések, hogy a 16. századi spanyol gyarmatosítók kakaóbabban fizették meg a helyi munkásokat, az azonban e forrásokból nem derül ki, hogy az értékes növényi termés az európaiak érkezését megelőzően is fizetőeszköznek számított-e Közép-Amerika ezen részén. A kakaóbabot elsőként a cserekereskedelem tárgyaként ábrázoló mű egy 7. századi falfestmény egy piramisban, amely a mai Mexikó és Guatemala határa közelében fekszik a mexikói oldalon, és egy fontos kereskedelmi csomópont épületeinek egyike lehetett.

A mindennapi vásárlások mellett az uralkodónak való adózásra is kellett gondolnia a majáknak. A maja uralkodók elvárták az „önkéntes” adományokat, és ezek beszolgáltatására az egyik legjobb módnak a kakaóbab bizonyult. Évente körülbelül 11 millió bab került így az uralkodókhoz, azok is a legjobb minőségűek közül. Ez is ábrázolásra került a Baron által vizsgált műtárgyakon, ami miatt Bard úgy érvel: „Ezek a termékek, amelyek eredetileg státusszimbólumként szolgáltak, monetáris funkciót vettek fel az egymással rivalizáló maja királyságok egyre bővülő piacain.”

Baron szerint az is mutatja a kakaóbab fizetőeszközként való használatát ebben az időben, hogy a királyi udvarok lényegesen több kakaóbabot fogadtak el adóként, mint amennyit felhasználhattak saját célra, így egy részét a kapott terményeknek biztosan alkalmazottaik kifizetésére használták. További – bár nem közvetlen – bizonyítékul szolgálhat, hogy az aztékoknál már saját feljegyzéseik szerint is igazi fizetőeszközként gondoltak a kakaóbabra.

A kakaó már felfedezésétől kezdve – ami vélhetően Kr. e. 2000 körül történt – nagy jelentőséggel bírt a maják számára. Amikor 2017-ben felfedezték a 8. századi maja uralkodó, Te'  Chah Ahk sírját, a csontok mellett cserépedényeket találtak, amelyek tamalét és csokoládét tartalmazhattak. Ennél is nagyobb jelentőséggel bírhat, hogy a maja vallás panteonjában megtalálható volt az árulkodó nevű Ixcacao nevű termékenység-istennő is, aki a kakaóval is szoros kapcsolatban állt.

A kakaóbab minden bizonnyal kiemelt értékkel bírt a maják számára a többi terményhez képest, mivel rendkívül specifikus körülmények között terem: nedves talajra van szüksége, és 90% alatti páratartalomra. Még e körülmények között is előfordul rossz termés, ráadásul e körülmények nem álltak fenn a maja városok térségében, hanem csak a távolabbi, magasabban fekvő vidékeken, így egyszerre volt gyakorta bizonytalan és drága a beszerzése. Sok történész szerint a maja civilizáció összeomlásához hosszabb szárazság vezethetett. Baron ehhez hozzáteszi, hogy a fizetőeszközként használt kakaóbab termésére a szárazság hatványozott hatással lett volna, így voltaképpen a fizetőeszközük megszűnése is nagyfokú zűrzavart idézhetett elő a gazdaságban.

David Freidel, a maja civilizáció szakértője és a Te' Chah Ahk király sírjánál végzett ásatás vezetője kétségeit fejezte ki Baron hipotézisével kapcsolatban. Szerinte a klasszikus maja korszak művészetében azért növekedett meg a kakaó ábrázolásainak száma, mert a civilizáció fejlődésével egyre többen kezdték lejegyezni mindennapjaikat, illetve műtárgyakat készíteni, a kakaóbab pedig fontos része volt a mindennapoknak. A civilizáció összeomlásának okaként pedig nem tartja lehetségesnek önmagában a rossz kakaótermést. Freidel szerint bár fontos részét képezte a cserekereskedelemnek a kakaó, a szőtt késztermékek és a kukorica is széles körben használatosak voltak fizetőeszközként, így csak az egyik hiánya nem okozhatta a gazdaság összeomlását.