A jégvihar, ami megbénította az országot

2025. január 18. 10:32 Múlt-kor

Az 1997-es év az egyik legmelegebb és legszárazabb időszakaként indult, mégis az évszázad egyik legkegyetlenebb jégvihara csapott le Kanadára. A napokig tartó jeges esőzés és a gyors lehűlés miatt Dél-Ontario és Québec régióit vastag jégpáncél borította, megbénítva a közlekedést és a mindennapi életet. A vihar milliók életét nehezítette meg, áramkimaradások, összedőlt vezetékek, kidőlt fák. Végül a katonaság bevetése is szükségessé vált.

Először csak eső esett, majd a hőmérséklet rohamosan -2 °C alá zuhant. Kanada Dél-Ontario régiójának útjain ekkor még csak vékony jégréteg volt megfigyelhető, ami természetesen zavarta a munkába igyekvő állampolgárok életét, de télen ebben nem volt semmi szokatlan. Pár órával később azonban a jégtakaró fokozatosan vastagodni kezdett, ami a gyalogos közlekedést jócskán megnehezítette.

A napokig tartó esőzés, illetve a jégeső következtében egyes helyeken több centis jégtakaró telepedett a villany és telefon, illetve más telekommunikációs vezetékekre, melyek természetesen nem bírták a fokozódó terhelést és az elképesztő tömeg alatt rövid időn belül leszakadtak.

Öt centi vastagságú jég egy egyszerű gallyon

A tömegközlekedés teljesen megbénult, és még az olyan egyszerű napi teendők elvégzése, mint a bevásárlás és a munkába járás is lehetetlen feladattá vált. Az ötödik napon egyértelműnek tűnt, hogy a vihar nem fog egyhamar lecsillapodni, így a gyerekek biztonsága érdekében az összes Montréalban található iskolát bezárták. A vonat és repülőjáratokat pedig kivétel nélkül törölték.

Veszélyben az aranyat érő juharfák

Ezenkívül számos természeti kár keletkezett, ugyanis a vihar következtében több millió fa fagyott meg. A nagy erejű, 40 km/h szél hatására pedig az öreg és beteg példányok ágai letörtek. Természetesen ezek az ágak a legtöbb esetben autókra vagy közlekedési utakra hullottak, melyek tovább akadályozták a közlekedést és az embereknek esélyük sem volt eljutniuk az óvóhelyekre.

A legértékesebb fák Kanadában a juharfák voltak. A vihart megelőző évben Québec városa környékén lévő erdők csaknem a világ juharszirup termelésének a 2/3-ért voltak felelsőek. A juharfák alapvetően rendkívül ellenállóak a hideggel szemben, de a gyors hőmérsékletváltozásra jóval érzékenyebbek, mint tűlevelű társaik. Csak a Szent Lőrinc folyó mentén több mint fél millió fa pusztult el vagy sérült meg a napokig tartó viharban.

Tomboló ítéletidő

A legrosszabb sors egyértelműen Québec városának jutott, ahol a vihar ereje miatt több napos áramkimaradásokkal kellett szembesülniük a lakosoknak. Azok számára, akik nem tudták biztosítani a fűtést természetesen igyekezett menedéket biztosítani a kormány. A helyi kisvállalkozók Kanada szerte összefogtak, közülük a Morena család által üzemeltetett St-Viateur Bagel nevezetű pékség emelhető ki, akik alkalmazottjaikkal együtt több száz rászorulónak biztosítottak ingyenes étkezést.

A vihar után természetesen a kereskedők kapva kaptak az alkalmon és „Túléltem az 1998-as jégvihart” feliratú pólók árusításába kezdtek (Wikipédia / CyclePat / CC BY-SA 3.0)

Természetesen voltak olyanok is, akik inkább saját otthonaikban maradtak, ami újabb nem várt eseményekhez vezetett. Ugyanis kandallóval vagy cserépkályhával igyekeztek megoldani a fűtést, melyek közül több régóta nem volt megfelelően karbantartva, így az amúgy is leterhelt katasztrófavédelemnek számos fulladásos halálesettel kellett szembenéznie. A vihar végére 44-en hunytak el szén-monoxid mérgezésben.

A bajokat tetézte, hogy mikor megszűnt az áramszolgáltatás a víztisztitást végző erőművek is leálltak.  A vidéki lakosok még rosszabbul jártak, hiszen teljesen el voltak zárva a külvilágtól.

Természetesen nem menekülhettek az Egyesült Államok polgárai sem, azonban nekik jóval kevesebb jutott a hidegből, hiszen a viharfellegek nagy része Kanada felett tombolt.

A jégeső végül január 9-én állt meg, a hőmérséklet pedig a fagypont fölé emelkedett. Az utcákat valóságosan elárasztották a közüzemi dolgozók és a segítőkész emberek. De még ez sem volt elég, be kellett vetni a katonaságot is.

A kanadai városok legtöbb részén azonban napokkal később is életveszélyes volt a közlekedés, mivel hatalmas méretű jégdarabok hullottak az épületekről.