Ő volt az első afroamerikai énekesnő, akit Grammy-díjjal tüntettek ki, és mint annyi más sztár, ő is egy véletlennek köszönhette a karrierjét. Táncversenyen indult, de a zsűri azt kérte: énekeljen. Így fedezték fel a társadalom mélyéről, a faji előítéletek gettójából érkező tinédzsert, aki sokáig azzal kereste a kenyerét, hogy bordélyházak előtt őrködött, és kisebb futárszolgálatokkal a maffiának segédkezett. 

A végül tizenháromszoros Grammy-díjas „Lady Ella” kétszer is járt Magyarországon, és abban a szerencsében volt részem, hogy láthattam-halhattam őt az Erkel Színház színpadán, 1970. május 20-án. Születésnapi ajándék volt ez, egyike a feledhetetleneknek. Később olvastam magyarországi kísérője, Petrányi Judit, az akkortájt kezdő rádióriporter visszaemlékezését a koncertről. A színfalak mögött egy tétova, kissé bizonytalan mozgású, ötvenen túli, megfáradt idős hölgy volt a nagy díva, vastag szemüveggel, akit nagyon óvatosan kellett bekísérni a színpadra. Ott aztán ismét azzá a csodálatos, egyedülálló nagyasszonnyá változott, akit a közönség már ismert, szeretett, és háromoktávnyi, bársonyos, simogató hangjának a csodájára járt.

 

Mocskos idők

A pontos születési dátuma ismeretlen, vagyis több változata van, az egyik szerint 1917. április 25-én jött a világra, de egy másik okmány azt állítja, hogy 1918. április 25-én született. (Ella gyakran igyekezett fiatalítani magát. Egy azonban biztos: szegény családba érkezett.) Szülei nem voltak házasok, a kislány világra jötte után csupán két évig éltek együtt, aztán útjaik elváltak. Ella az édesanyjával maradt, aki a szakítás után egy portugál bevándorlóhoz költözött. 15 éves volt, amikor az édesanyját is elvesztette egy autóbalesetben, még egy évig a nevelőapjával és mostohanővérével maradt, majd a nagynénjéhez költözött Harlembe – valószínűleg a költözésbe belejátszhatott a mostohaapa zaklatása is. Az addig jó tanuló Ella ekkor csavarogni kezdett, az iskola mellé járt, dolgozott a szegénynegyedekben elterjedt illegális lottójátékok szervezőinek, bordélyházaknál volt őrszem, sőt futárszolgálatot is végzett a helyi maffiának. A büntetés nem maradhatott el, „átnevelőintézménybe” került, ahonnan megszökött – ugyanúgy, mint amikor másodjára is bevitték. Egy ideig hajléktalanként tengődött, utcai énekléssel vészelte át ezt az időszakot, majd 1934. november 21-én az Apollo Theatre amatőröknek meghirdetett táncversenyén próbálkozott volna, ha nem ijed meg az utolsó pillanatban a konkurenciától. Így a zsűri biztatására tánc helyett inkább énekelt – és édesanyja kedvenc dalával nyert. A 25 dolláros fődíj mellé egyheti fellépési lehetőség is járt, de ezzel a leginkább utcán tengődő Ella a zilált megjelenése miatt nem tudott élni. Szerencséjére később eljutott a Harlem Opera House-ba, itt Chick Webb dzsesszdobos felfigyelt rá: éppen női hangot keresett a zenekarába. Látta Ellában a tehetséget, de azt is, hogy rengeteget kell még tanulnia.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2023. tél számában olvasható.