Múlt-kor.hu

A hét embere: a kerámiagyártást forradalmasító Zsolnay Vilmos

A hét embere: a kerámiagyártást forradalmasító Zsolnay Vilmos

2022. április 20. 09:05 Múlt-kor

194 éve, 1828. április 19-én született Zsolnay Vilmos. A mester pécsi üzeme európai hírnévre tett szert, itt születtek a kerámiagyártás olyan korszakalkotó találmányai, mint a porcelánfajansz, a fagyot jól tűrő, épületdíszítésre használt pirogránit, vagy a gyár elismertségét megalapozó eozinmáz.

Zsolnay eleinte festőnek készült, de végül a bécsi Császári és Királyi Politechnikai Intézet kereskedelmi tagozatára iratkozott be, amelynek elvégzése után visszatért Pécsre. 1853-ban apja átadta neki a családi üzlet vezetését, 1864-ben pedig a Terracotta- és Kőedénygyárat is átvette bátyjától, Ignáctól. 1868. május 5-én jegyeztette be első saját neve alatt futó gépesített üzemét.

Sikerének egyik titka az újító szellem és a folyamatos kísérletezés volt a Pécs környéki lelőhelyek (Óbánya, Siklós, Mohács stb.) agyagfajtáival. A hasznosnak ítélt lelőhelyeket Zsolnay apránként összevásárolta, így lehetősége nyílt a kerámiaipar valamennyi ágazatával foglalkozni, nem csupán a kezdetben gyártott épületdíszekkel, edényekkel. Az 1872-től maga vezette üzemben a legváltozatosabb termékek készültek: különleges szobrok, egyszerű edények, cserépkályhák, elektromos szigetelőelemek, fagyálló burkolólapok, kézzel festett dísztárgyak.

Zsolnay az 1873-as bécsi világkiállításon is sikert aratott termékeivel, de igazán nagy csodálatot az 1878-as párizsi expón váltott ki találmányával, a porcelánfajansszal. Ennek jelentősége abban állt, hogy Zsolnay a korábban csak festékkel dekorálható porcelánt képes volt ólom- és bóraxmentes mázzal bevonni. Egy történet szerint Zsolnay Vilmos fia, Miklós a kételkedő zsűri szeme láttára földhöz vágta az egyik kiállított darabot, hogy annak cserepeit kedvükre elemezhessék. Miután meggyőződtek Zsolnayék állításainak igazáról, a zsűri nem fukarkodott az elismeréssel: a kiállítás nagy aranyérmével és a francia Becsületrenddel tüntették ki a feltalálót.

1884-től egyre nagyobb mennyiségben készülnek gyárában épületdíszítő kerámiák, ekkor kezdi meg a pirogránit gyártását is. Ez utóbbi egy környezeti hatásoknak jól ellenálló, mázzal kezelt, külső homlokzatokon és belső felületeken egyaránt alkalmazható cserépanyag. Mások között Steindl Imre is széles körben alkalmazta a pirogránitot, első alkalommal az Országház épületén, de a Mátyás-templomot, a Vajdahunyad-várat, a kassai dómot is ezzel díszítették.

A Zsolnay-gyár következő nagy áttörése az eozin nevű fénymáz volt. A fémes fényű mázas kerámiák készítésének titka a középkorban már ismert volt, de azóta elveszett, és bár számosan igyekeztek újra felfedezni, ez végül Petrik Lajosnak és Wartha Vincének sikerült. Az eozin nevét elsőként előállított vörös színváltozatáról kapta, a görög eósz (hajnal) szó után. A vörös után Zsolnayék kék, zöld, lila és arany színekben játszó eozint is kikísérletezték. Zsolnay Vilmos ezért elnyerte a Ferenc József-rend II. fokozatát, illetve Pécs díszpolgári címét.

Zsolnay munkájába gyermekeit is bevonta: a tervezésben Teréz és Júlia, az üzlet vezetésében Miklós bizonyult jelentős segítségnek. Az Európa-szerte teret hódító szecesszió formavilága különösen jól ötvözhető volt az eozin technológiájával, de utolsó találmánya térnyerését Zsolnay már nem láthatta: 1900. február 23-án elhunyt. A nagy polihisztor egyszerre volt birtokában a művészi hajlamnak, a magabiztos stílusérzéknek, és a szervezői, irányító képességeknek is. Ezek egyedi kombinációja tette lehetővé, hogy apró manufaktúráját hétszáz embernek kenyeret adó, hatalmas kerámiagyárrá fejlesztette.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

A hét embere: a kerámiagyártást forradalmasító Zsolnay Vilmos

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2022. nyár: Mesebeli menyegzők

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra