A harcosokkal voltak egyenragúak a várandós nők az Azték Birodalomban
2024. február 11. 16:05 Múlt-kor
Csatakiáltás és elesett harcosok
Az aztékok rendkívül patriarchális társadalmában már a születéskor eldőltek egy ember életútjának egyedül lehetséges keretei.
A fiúkat a következő köszöntéssel fogadták: „Kekolli-madár vagy, házad, amelyben napvilágra jöttél, fészek csupán. (…) Arra hívattál el, hogy a napot ellenségeid vérével üdítsd fel, és testükkel tápláld Tlaltekutli földjét. Földed, örökséged, atyád a Nap országában, az égben van.”
Míg egy lány a következő útravalót kapta: „A házban van a helyed, mint szívnek a testben. Nem szabad elhagynod a házat. (…) Olyan légy, mint a hamu és a tűzhely.” A nő számára egyetlen út volt tehát – a prekolumbián civilizációk szakértője, Jacques Soustelle találó megfogalmazásával élve –, a családi tűzhelyet őrző Hamupipőkéé.
Szivakoatl (Cihuacoatl), a termékenység istennőjének kőfigurái. A leletek Kr. e. 1400 körül készültek a mai Mexikóban
A nőket az azték társadalomban egyedül másállapotban tekintették a férfiakkal egyenrangúnak. A katonáskodást a férfi egyik fő kötelességének tartó, harcias aztékok szemében a szülő nőt a foglyot ejtő harcoshoz hasonló tisztelet illette meg.
A szülés előtt álló nőnek ugyanúgy számolnia kellett azzal, hogy az előtte álló feladat akár az életébe is kerülhet, mint a csatába induló férfinak.
Ennek köszönhető az is, hogy amennyiben a nő belehalt a szülésbe, a harcban elesett férfihoz hasonló temetést kapott. Ugyancsak ennek tudható be, hogy a bába egy hatalmas csatakiáltást hallatott abban a pillanatban, amikor a gyermek végleg elhagyta a szülőcsatornát.
Ezt követően darabokra vágta a köldökzsinórt és elásta a ház egyik sarkában, majd egy Csalcsiutlikue vízistennőhöz szóló, a gyermek békés élete érdekében mondott imádság közepette megmosdatta a csecsemőt. Az anyát eközben visszaküldte a temazcalba, ahol kipihenhette a szülés fáradalmait, és jótékony szerek segítségével tejelválasztása is beindulhatott.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
