A háborúk gyilkos kútjai az ókortól napjainkig
2019. április 27. 11:47 Múlt-kor
A jelenkor biológiai hadviselése és az emberkísérletek
A modern fegyverek és haditechnikák fejlődésének következtében csökkent a vízszennyezés jelentősége, egyre kevesebb esetről számoltak be különböző források, viszont a jelenség maga közel sem szűnt meg. Az első világháború végéhez közeledve 1917-ben az Alberich-hadművelet folytán a német császári csapatok ehhez az ősi módszerhez folyamodva Franciaország északi részén emberi fogyasztásra alkalmatlanná tették a kutak ivóvíz-készleteit. A következő világégés alatt, 1942-ben a görög hadszíntéren sem cselekedtek másként a németek, amikor a falvak szétdúlása mellett, a kutakba elhullott öszvérek tetemeit dobálták fertőzésveszélynek kitéve a helyi lakosságot.
Az 1930-as évektől kezdve, távol Európától és az iszlám területektől Japánban folytatódott a biológiai hadviselés, ám ezúttal a vízkészlettől függetlenül. Az 1930-as években Japán és Kína között folyt fegyveres konfliktus, melynek eredményeképp 1932-ben a kínai Mandzsúria tartományt a japán fél bekebelezte és Mandzsukuo néven újjászervezte. A területszerzéssel párhuzamosan japán tudósok több ezer kínai lakost fertőztek meg és vetettek kísérlet alá a hozzájárulásuk nélkül. A kísérletet vezető orvosok az embertelenség terén állítólag felülmúlták a náci tudósokat is, ennek ellenére mentesültek a háború utáni felelősségre vonás alól, amikor az Egyesült Államok hadereje a kutatási eredményekért cserébe megegyezett velük.
A XX. század második felében ismét a Közel-Kelet térségére korlátozódtak a vízszennyező akciók. 1988-ban Szaddam Husszein Kurdisztánban és Halabdzsa északi részén a kutakat célba véve biológiai légicsapást mért a térségre, ahol a szakértők a mai napig küzdenek a vízkészletben okozott károk helyreállításáért. Az iszlám világ konfliktusa napjainkban is zajlik, a Szaddam Husszein halálát követő hatalmi űrt az ISIS tölti be. 2014-ben az iraki Snune városában az Iszlám Állam hatalmas pusztítást okozott a lakosság körében, majd az értékeket elszállították a térségből, kútjaik működését pedig ellehetetlenítették azáltal, hogy olajat öntöttek a vízbe, vagy épp törmeléket szórtak bele, céljukat egy üzenetben is megfogalmazták: „még ha túl is éltek minket, az élhetetlen környezeti viszonyokat már nem fogjátok.”