A fájdalomcsillapítás kínnal teli története

2025. március 13. 16:57 Múlt-kor

A fájdalom enyhítésére törekvő sebészek végül eljutottak az érzéstelenítés felfedezéséhez – de csak hosszú versengés után, amelyben különféle régi és szokatlan terápiák is szerepet kaptak. Legközelebb, amikor fájdalomcsillapítóért nyúl, gondoljon arra, milyen szenvedéseken mentek keresztül a sebészeti betegek az érzéstelenítés 1840-es évekbeli bevezetése előtt. Charles Dickens közeli barátja, Chauncy Townshend ékesszólóan fogalmazott:

„Akik hallották – ahogy én is –, a szörnyű sikolyokat, a hangokat, amelyek inkább emlékeztetnek vadállat üvöltésére, mint emberi beszédre... Csak ők érthetik meg igazán azt a szinte mindent elsöprő hálát, amelyet az olyan ajándék iránt érzünk, amely néhány pillanat alatt a fájdalmas kiáltást remegő mormogássá változtatja.”

Bár retorikája erőteljes volt, Townshend nem az éter és más kémiai érzéstelenítők mellett érvelt, hanem régebbi módszert, a mesmerizmust vagy állati magnetizmust támogatta. Végül elvesztette a vitát, de ez nem egyszerűen a kuruzsló trükk lecserélése volt a hatékony gyógyszerre. Nem volt előre eldöntött tény, hogy az éter lesz a győztes – az orvosi politika és a személyes rivalizálás legalább olyan fontos szerepet játszott, mint a tudományos bizonyítékok.

A mágnesterápia kezdetei

A mágneses gyógyítás ígéretesen indult. 1782-ben a párizsi Királyi Orvostudományi Társaság vizsgálatot indított a mágnesek alkalmazásáról, amelyeket fogfájás, szülési fájdalmak és egyéb betegségek enyhítésére használtak. A 150 oldalas hivatalos jelentés egyértelműen támogatta a mágnesek alkalmazását krónikus fájdalom esetén. Az orvosok azt javasolták, hogy a betegek fekete bársonyba csomagolt vagy közvetlenül a bőrön viselt mágneseket hordjanak – görbe mágneseket a süket fülek köré, szív alakú plaketteket a mellkasra, rudakat a fájó fogakra. A jelentés optimista jövőképet vázolt fel, amelyben a további kutatások új módszereket tárhatnak fel a fájdalom enyhítésére.

Nemsokára a német orvos, Franz Mesmer vált a mágneses terápia legfőbb képviselőjévé. Olyan gyengéd gyógyítási módszert kínált, amely a test természetes harmóniájának helyreállítását ígérte, elkerülve az invazív gyógyszerek és az áramütések kellemetlenségeit. Fényűző és drága klinikát nyitott Párizs egyik előkelő negyedében, amelynek központi eleme a baquet volt – nagy ovális tölgyfa kád, tele mágnesekkel, vasreszelékkel és aromás gyógynövényekkel.

A mesmerizmus diadala

A mesmerizmus azért virágzott, mert – valamilyen oknál fogva – működött. Számos eskü alatt tett vallomás tanúskodott arról, hogy epilepszia, bénulás, aranyér és menstruációs panaszok esetén is enyhülést nyújtott. Mesmer elmélete szerint univerzális mágneses folyadék keringett a kád körül, amelyet a tükrök visszavertek a hatás fokozása érdekében. A páciensek – főként nők – transzszerű állapotba kerültek, sőt, görcsösen rándultak össze, különösen, amikor Mesmer kezével végigsimított a testükön. A beszámolók szerint a nők ezt rendkívül élvezetesnek találták, és hajlandók voltak fizetni az ismételt kezelésekért.

Ahogy egyre több pénz és figyelem irányult felé, Mesmer nagyobb helyiségekbe költözött, és a társadalmi státusz alapján eltérő díjakat számított fel. Végül felhagyott a közös baquet-kúrákkal, és a jövedelmezőbb, egyéni kezeléseket részesítette előnyben, ahol fizikai mágnesek nélkül, pusztán kézmozdulatokkal dolgozott.

A mesmerizmus bukása

1784-ben a francia kormány megbízásából Benjamin Franklin vezetésével bizottság vizsgálta meg a mesmerizmust. Az elit tagok saját testükön is kipróbálták a kezelést, de nem tapasztaltak semmilyen hatást. Tovább vizsgálódva kísérleteket végeztek, amelyek során a bekötött szemű alanyok görcsösen reagáltak, amikor azt hitték, hogy kezelik őket – még akkor is, ha valójában semmilyen beavatkozás nem történt. A bizottság végül arra a következtetésre jutott, hogy a mesmerizmus hatása nem a mágneses folyadéknak, hanem az emberi képzelet erejének köszönhető.

Bár Mesmer kegyvesztetté vált, tanításai tovább éltek. Az egyik tanítványa például olyan hipnotikus állapotokat idézett elő, amelyekben a betegek ébrenlétszerű tudatállapotba kerültek, de fájdalmat nem éreztek. Egy párizsi sebész még melldaganat eltávolítását is elvégezte mesmerikus transzban – a páciens pedig később nem emlékezett a műtétre.

Az éter felemelkedése

A hipnotikus technikák Angliában is népszerűvé váltak. John Elliotson orvos látványos kórházi bemutatókat tartott, amelyeken Dickens és Faraday is részt vett. Bár először hipnózissal végzett fájdalommentes műtéteket, az 1846-ban bevezetett éter lehetőséget jelentett számára.

Az éter azonban kezdetben rossz hírnévvel bírt. A bódító vegyszereket dekadens fiatalemberek használták szórakozásra, és a dinitrogén-oxidot (nevetőgázt) is inkább mulattató hatásai miatt ismerték, semmint érzéstelenítőként. Végül egy amerikai sebész sikeres éterhasználata fordította meg a helyzetet. Robert Liston sebész Londonban lenyűgöző bemutatót tartott: fájdalommentesen amputált egy lábat, majd bejelentette: „Ez a jenki trükk, uraim, magasan veri a mesmerizmust.”

Az éter győzelme azonban, ekkor még nem tudományos fölényének volt köszönhető, hanem annak, hogy erősebb támogatói voltak. A sebészek az étert részesítették előnyben, mert a mesmerizmushoz kapcsolódó politikai és társadalmi konnotációkat el akarták kerülni. Azonban néhány év múlva az étert is felváltotta a kloroform, amely mélyebb és csendesebb eszméletlenséget okozott – ami a sebészek számára előnyösebbnek bizonyult.

A historytoday.com cikke alapján.