A bűnözők és az üldözött vallások egyaránt a katakombákba húzódtak az ókori Rómában
2021. április 12. 18:02 Múlt-kor
Apagyilkosság és házasságtörés
A bűnözés – természetéből fakadóan – nem szorítkozott kizárólag az alacsonyabb sorból származókra. A csalás és a hamisítás szintén mindennapos jelenségnek számított az ókori Rómában. A hamisított áruk, pénzek, ékszerek, az uzsorakamat ugyanúgy a mindennapokhoz tartozott, akárcsak ma.
A kereskedők persze sokkal dörzsöltebbek voltak a piti utcai bűnözőknél, mindent előre megterveztek, a jobb érdekérvényesítés érdekében (valamint azért, hogy bajba jutott társaikon anyagilag is segítsenek) pedig a mai szakszervezetekre hajazó csoportokba, ún. collegiákba szerveződtek.
A középosztály tagjaitól éppúgy nem volt idegen a bűnözés fogalma, mint a hatalom csúcsán állóktól. A legsúlyosabb bűn, amit egy római el tudott követni, a hazaárulás (perduellio) volt, ezt halállal büntették. (A hazaárulót egy fához kötözték, és ott halálra ütlegelték.)
A XII táblás törvény szerint a perduellio körébe tartozott az ellenség felbujtása Róma megtámadására, illetve római polgár kiszolgáltatása az ellenségnek, ám valószínű, hogy e bűncselekmény alkalmazási köre egyéb cselekedetekre is kiterjedt.
Továbbá léteztek olyan bűncselekmények, amelyek bár a társadalom egészében jelen voltak, elsősorban a patríciusokat jellemezték: ilyen volt a patricidium (apagyilkosság), amely a családfő meggyilkolását jelentette, illetve a házasságtörés, amely azért volt különösen veszélyes, mert az öröklés rendjét ásta alá.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
