A brit haderő mellett a himlőt is le kellett győznie George Washington seregének
2020. április 20. 17:54 Múlt-kor
A járvány leküzdése
Washington azonban többet is akart tenni a vírus ellen. A himlő elleni védőoltást már az ókori Kínában is ismerték, a kora újkori nyugaton azonban éppen ekkoriban fedezték fel e lehetőséget, és igencsak megoszlottak vele kapcsolatban a vélemények.
A „varioláció” néven ismert folyamat abból állt, hogy a beoltandó páciens karján egy kis vágást ejtettek, amelybe egy nemrég gyógyult emberből vett mintát – a kelésekből nyert folyadékot, vagy az ezek helyén keletkezett sebekről lekapart vart – dörzsöltek bele, ezzel gyakorlatilag a vírus egy halott, vagy legalábbis kevésbé aktív mintáját ismertették meg az illető immunrendszerével.
Az eljárás egyáltalán nem volt kifinomult, és számos veszélyt hordozott a veszélyes víruson kívül is, köztük a vérmérgezés lehetőségét.
Az éppen gyarmataiért küzdő III. György brit király nyolcadik fia, Octavius herceg 1783-ban, négyéves korábban a beavatkozást követően megbetegedett és meghalt, míg 1769-ben Nagy Katalin orosz cárnő és fia, az akkor 14 éves Pál herceg (a későbbi I. Pál cár) sikeresen átestek a varioláción. Washington szülőállamában, Virginiában törvényellenes volt az eljárás.
Washington azonban mélyen hitt a beavatkozás hatásosságában, és még feleségét, Marthát is rávette 1776 májusában. Ugyanebben a hónapban azonban megtiltotta végrehajtását csapatain – hetekbe is telhetett a felépülés, a tábornok pedig attól félt, éppen ekkor kell harcba bocsátkozniuk. „Az ellenség, ismerve azt, minden bizonnyal kihasználná a helyzetünket” – írta ekkoriban.
Akadályozta az immunizálást több állam és helyi kormányzat is, amely törvényben tiltotta a variolációt, A Kontinentális Kongresszus is megtiltotta végrehajtását a katonaorvosoknak. Washington ennek ellenére azt rendelte el, hogy a bejövő újoncokon mind végezzék el, hogy mire kiképzésük végére érnek, felépüljenek.
Eddigre azonban már túl késő volt a kanadai Quebec ellen indított több ezer amerikai katona számára. Parancsnokuk, John Thomas vezérőrnagy nem tartotta be Washington előírásait a fertőzött és fertőzésgyanús egyének elkülönítéséről, és a tízezer fős sereg harmada vagy akár fele is a vírus áldozatául eshetett, maradéka pedig megsemmisítő vereséget szenvedett.
„A fekete himlő tízszer félelmetesebb a briteknél, a kanadaiaknál és az indiánoknál együttvéve” – írta John Adams massachusettsi politikus 1776-ban.
1777 februárjában Washington rászánta magát a cselekvésre: közölte Hancockkal, „lehetetlennek látom megakadályozni természetes terjedését az egész seregben.”
Megparancsolta minden katona immunizálását. „A szükség nem csupán megengedi, de úgy tűnik, megköveteli e lépést” – jegyezte meg főorvosának. Az év végére 40 000 katona esett át a varioláción.
A történészek egybehangzó véleménye szerint Washington merész lépése létfontosságú volt a függetlenségi háború sikere szempontjából. „Elmondható, hogy a himlőjárványra adott gyors válasza volt katonai pályafutásának legfontosabb stratégiai döntése” – mondta el Joseph J. Ellis amerikai történész.
Amikor a fertőzöttség 20 százalékról 1 százalékra esett a parancsot követően, az addig szkeptikus Kontinentális Kongresszust is meggyőzte az eredmény. A törvényhozók visszavonták a varioláció tilalmát országszerte, a láthatatlan ellenség legyőzése után pedig a Kontinentális Hadsereg a látható felett is győzelmet aratott.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
