A brit egyház, amely Hitlert tekintette messiásnak

2018. szeptember 14. 19:19 Múlt-kor

Különc egyének gyülekezete

A történelmet ismerő ember gondolhatná, hogy 1945 májusát, azaz a Harmadik Birodalom legyőzését követően a náci ideológia támogatóit egyáltalán nem tűrték meg Nagy-Britanniában. Habár a brit állam tisztában volt vele, hogy jó néhány állampolgára szimpatizál a nemzetiszocialista eszmével, a hatóságok többnyire egyszerűen figyelmen kívül hagyták ezeket az embereket. Amikor azonban fény derült arra, hogy a Sussex megyei Petworth falu közelében egy Kingdom House nevű birtokon egy magát „Keresztény Reformerek Ligájának” nevező csoport egy Adolf Hitler imádatának szentelt „egyházat” alapított, a háború által megviselt ország lakosainak türelme végképp elfogyott.

1945 novemberében, amikor az egyik vezető sajtóhír a bergen-belseni koncentrációs tábor háborús bűnöseinek pere volt, egy másik ügy is a címlapokra került Nagy-Britanniában. A történet azzal az igen megosztó árveréssel kezdődött, amelynek keretében a londoni német nagykövetség tárgyai kerültek kalapács alá. Az elkelt tárgyak között volt egy gránitból készült Hitler-mellszobor, amelyet 500 angol fontért vásárolt meg Robert Gordon-Canning korábbi százados, aki a háború előtt a Brit Fasiszták Egyesületének (British Union of Fascists, BUF) egyik vezető tagja volt. John Larratt Battersby, egy másik prominens volt BUF-tag szintén részt vett az árverésen, és néhány náci zászlót vásárolt. A helyszínen érdeklődő riportereknek elmondták, a tárgyakat a Kingdom House-ba szánták, ahol a Keresztény Reformerek Ligája (League of Christian Reformers, LCR) egyházat alapított.

A törvényhozás képviselői is feltettek ezzel kapcsolatban kérdéseket egy ülésen, és James Chuter Ede belügyminiszter válasza a nyilvánosság előtt is ismertté tette az LCR-t. Ede „teljességgel osztotta az emberek által érzett undort az LCR iránt, amely a vallás álcája alatt kultuszt kívánt csinálni Hitlernek és a gonosz erőinek, amelyeket az Egyesült Nemzetek sikeresen legyőztek.” Amíg azonban nem sértenek törvényt, tette hozzá, semmit sem lehetett tenni.

A Kingdom House tulajdonosa W.G. Barlow volt, aki autóversenyző volt az 1920-as években – fasiszta szimpátiái kevésbé voltak ismertek. A háború során az 1939-ben elfogadott „általános védelmi rendelkezések” 18B pontja alapján internálták – a törvény az ellenséges országok polgárai és a politikai disszidensek letartóztatását szolgálta. Az LCR legtöbb tagja olyan személy volt, akit a 18B pont alapján hozzá hasonlóan internáltak – valószínű, hogy maga a Liga is a Man-szigeti internálótáborban alakult meg.

Az LCR tagjai közé tartozott a Kingdom House „gondnoka”, Arthur Schneider is a worcestershire-i Kidderminsterből, aki korábban cigarettaautomatákkal kereskedett. Ő 1945. áprilisi szabadon engedését követően azzal töltötte a nyarat, hogy előkészítette a Kingdom House-t a Liga számára. Szeptemberben további tagok érkeztek, köztük Schneider nővérei, Battersby, és egy szintén hírhedt fasiszta szimpatizáns, Thomas Guillaume St. Barbe Baker. A szervezet tagjai családjaikat is a birtokra tervezték költöztetni.

Baker és Battersby a háború előtt egy Militáns Keresztény Hazafiak (Militant Christian Patriots, MCR) nevű szervezet tagjai voltak, amely közeli kapcsolatot ápolt más fasiszta csoportokkal, mint például az Északi Liga (Nordic League) és a Britek Társasága (Britons Society) nevűekkel. Az LCR égisze alatt 1943-ban egy Battersby által írt kiáltványt adtak ki a Man-szigeten lévő Peveril internálótáborból. Ennek szövege így szólt:

„Mi angolok, hűek lévén Istenhez és Angliához, kihirdetjük a Végítéletet, Isten és Mammon utolsó küzdelmét, és Adolf Hitler, mint Isten bírája Isten által elrendelt küldetését, börtöntáborunkból országunk vezetői felé.”

A mélyen antiszemita páros politikai ideológiáját vallássá fejlesztette, melynek középpontjában Hitler isteni mivolta állt. A hírszerzőszolgálatok több megfigyelőjének meggyőződése volt, hogy Baker sarlatán volt, Battersby azonban teljesen komolyan gondolta az általa vallottakat. Később, 1952-ben egy „Adolf Hitler szent könyve” (The Holy Book of Adolf Hitler) című műben fejtette ki bővebben nézeteit:

„Az északi ember, aki mellett lépked örökké Adolf Hitler szelleme, Faja Megváltó Vérének Kövén áll. A Faj maga a Vallás, és Isten Kiválasztott Fajában, az árja népekben kerül kivilágításra az Út az egész emberiség számára (…) Adolf Hitler a 'világosság a pogányok megvilágosítására”, amely megígértetett Jézus Krisztus Újtestamentumában, és a germán minta fogja vezetni az árjákat az örökkévalóságig (…) Üdvözlégy Isten Krisztusa és Kiválasztottja, Adolf Hitler!”

Bakeréket társaik is szélsőségesnek tartották. A szintén fasiszta internált Samuel Darwin-Fox egy 1945 októberében egy társának, Charles Lockwoodnak írt levelében úgy fogalmazott a Kingdom House lakóival kapcsolatban: „Schneider és nővérei már beköltöztek szakácsokként, takarítókként, stb. (…) Mrs. Baker még nem „látta meg a fényt” és eltávozott – magával vitte az isten-gyermeket is!” Az „isten-gyermek” Baker fia volt. A férfi azt állította, a baba fején egy horogkereszt alakú anyajegy volt, és hogy a kisfiú Hitler örököse.

Arthur Schneider a Liga egyik legelhivatottabb híve volt, és mindkét nővére, Joan és Ethel (akit a legtöbben Maynek hívtak) szintén áttért. Öccse, Robert Schneider kevésbé vállalt nyílt szerepet, azonban 1945-ben katonaként aligha lett volna bölcs dolog emlegetnie egy náci szimpatizáns csoporttal való kapcsolatát. Arthurt közeli megfigyelés alatt tartotta a rendőrség Különleges Ügyosztálya már a BUF-be való 1939-es belépése óta. Az 1914-ben a Kidderminsterhez közeli Wolverlyben született férfi egy osztrák bevándorló, Johann Schneider fia volt. A Schneider-családból látszólag senki sem mutatott különösebb érdeklődést a politika iránt az 1930-as évek vége előtt. Johann csupán 1939 szeptemberében vette fel hivatalosan az állampolgárságot – négy unokaöccse is a Wehrmachtban szolgált, így vélhetően a Harmadik Birodalomba való deportálástól félt.

Arthur azt állította, azért kereste fel a BUF-et, mert olyan nézeteket vallottak, amelyekkel ő eleve egyetértett. Hamarosan már lelkesen toborzott másokat is a szervezetbe. A brit hadseregbe is belépett a háború kitörésekor, de 1940-ben kérvényezte nem harctéri szolgálatba való áthelyezését. Egy bizottság előtt azt vallotta, nem akar az unokatestvérei ellen harcolni, a közelebbi vizsgálatok alapján azonban nyilvánvalóvá vált, hogy mélyen szimpatizál a nácik nézeteivel. Ezt követően leszerelték a hadseregtől és internálták. Sokatmondó adat, hogy Schneider volt az utolsó 18B-s internált, akit kiengedtek Peverilből 1945-ben, és még ezt követően is figyelte őt mind a rendőrség, mind a belső elhárítás, az MI5.

Öccsét, Robertet szintén megfigyelés alatt tartották a háború folyamán. Megtagadták belépését a Királyi Légierőbe, a hadseregben azonban szolgálhatott felügyelet mellett. Őt is látták 1945-ben a Kingdom House-nál – a földeken dolgozott katonai egyenruhájában, amelyről eltávolította az alakulatjelzéseket. Azt állította, nem tudta, mi folyt odabent.

1. Különc egyének gyülekezete
2. Nem szívesen látott vendégek