A bizonyítékok ellenére ma is sokan megkérdőjelezik King tiszteletes gyilkosának bűnösségét
2024. július 2. 14:20 Steven Clark
Martin Luther King neve összefonódott a XX. század derekának amerikai polgárjogi mozgalmaival. A faji alapú megkülönböztetés, a szegregáció és a jogi egyenlőtlenségek elleni küzdelme az amerikai politikai élet meghatározó szereplőjévé tette. Rendkívül hatásos szónok volt, az 1963-as, úgynevezett washingtoni menetelés során elmondott, Van egy álmom kezdetű beszéde világhírűvé tette őt. Küzdelmeiben a polgári engedetlenségre és az erőszakmentességre támaszkodott. Bár a harca a polgárjogokért sikerrel zárult, ő maga ennek eredményét már nem érte meg: 1968. április 4-én a Tennesseeben található Memphisben merénylet áldozata lett.
A békés engedetlenség felemelkedése
Martin Luther King 1929. január 15-én született a georgiai Atlantában. Eredetileg Michael Kingnek hívták, de apja 1934-ben egy németországi látogatás során Luther Márton tiszteletére átkeresztelte magát és a fiát is, aki 1948-ban szociológiából, 1951-ben teológiából szerzett diplomát, majd 1955-ben a Bostoni Egyetemen szintén teológiából szerezte meg a doktori fokozatát.
King nevét először a montgomeryi buszbojkott tette igazán ismertté. 1955-ben előbb egy Claudette Colvin nevű fekete kislány, majd egy Rosa Parks nevű nő lázadt fel: hiába lett volna (jogilag) kötelességük, nem adták át a helyüket a fehéreknek a buszon, ezért letartóztatták őket.
King nyugalomra inti a tömegeket, miután a bojkottmozgalom során, 1956 januárjában bombatámadás érte a házát
A különböző polgárjogi szervezetek bojkottot hirdettek, hogy rávegyék a busztársaságot a feketéket megkülönböztető rendelkezés eltörlésére. E mozgalom vezetőjévé Kinget választották meg. A bojkottmozgalom viharára jellemző, hogy 1956. január 30-án King házát gyújtóbombatámadás érte, de a bent tartózkodó felesége és a lánya sérülés nélkül úszták meg a merényletet. A montgomeryi buszbojkott végül sikerrel járt, miután az ügy az USA Legfelsőbb Bírósága elé került, ahol kötelezték a társaságot a szegregációs rendelkezések visszavonására.
1957-ben az általa alapított Déli Keresztény Vezetők Konferenciája (SCLC) nevű polgári mozgalom elnökeként számos akciót szervezett. 1958-ban újabb merényletet kíséreltek meg ellene, ekkor egy Izola Curry nevű, mentálisan instabil nő egy levélvágó késsel szúrta mellkason, King ezt a támadást is túlélte.
A legnagyobb és legsikeresebb tömegdemonstráció, amelyet King nevéhez szokás fűzni, az 1963-as Washingtoni Menetelés a Békéért és a Szabadságért nevet viselő rendezvény volt. A tüntetésen mintegy 200-300 ezer ember vett részt, és itt hangzott el King leghíresebb beszéde, a Van egy álmom.
1958-ban Izola Curry, egy mentálisan instabil nő levélvágó késsel szúrta mellkason. King ezt a támadást túlélte, bár elég lett volna egy tüsszentés, hogy belehaljon.
A nagy megmozdulás ellenére a szónokok többsége mérsékelt hangvételű beszédet mondott, mivel Kennedy elnök megkérte a szervezőket, hogy kerüljék a provokációkat. (Éppen ezért egyes polgárjogi aktivisták, mint például Malcolm X, el is határolódtak a rendezvénytől.)
1964. október 14-én Martin Luther King megkapta a Nobel-békedíjat, amely tulajdonképpen pályafutása csúcsának is tekinthető. Ebben az évben született meg az a törvény is, amely mindenféle faji diszkriminációt hatályon kívül helyezett. King a további években harcolt azért, hogy a feketék minél nagyobb számban vehessenek részt a választásokon, és felszólalt a vietnámi háború ellen is, ami azonban megosztotta a követőit.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
