A bátorságáért kitüntetett szovjet katona, akit Hitlernek hívtak
2018. augusztus 28. 08:22 Múlt-kor
A Harmadik Birodalom vezetőjének neve már a második világháborút megelőzően bekerült a mindennapi szóhasználatba. Több rokonának története is ismert, akik többféleképpen viszonyultak politikájához – egyik unokatestvére, Heinz Hitler meggyőződéses náci volt, és a Wehrmacht kötelékében részt vett a Szovjetunió megtámadásában, míg Angliában született, félig ír unokaöccse, William Patrick Hitler az Egyesült Államok haditengerészetében a tengelyhatalmak ellen harcolt, később pedig nevet változtatott. Voltak azonban mások is, akik e névvel játszottak szerepet a világégésben.
1941. augusztus végén az eredetileg a tiraspoli megerősített katonai körzethez tartozó 73. géppuskás zászlóalj parancsnoka egy nehéz döntés előtt állt: katonái súlyos harcokat vívtak Odessza védelmében, és ezek kapcsán kellett felettesei felé továbbítani azok listáját, akik tetteikkel kitüntetést érdemeltek. A listán azonban volt egy név, amely igen különös volt egy szovjet katona esetében: Szemjon Konsztantyinovics Gitler – ahogyan Adolf Hitler nevét is át szokás átírni oroszra. A parancsnok végül úgy döntött, aláírja a teljes listát. A közlegény szeptember 9-én vehette át a „Bátorságért” kitüntetést.
Felmerülhet a kérdés: az orosz nyelvű átírás sajátosságain kívül mi teszi különlegessé ezt a történetet? A válasz az, hogy a közlegényt valójában ténylegesen Hitlernek hívták. Szemjon Hitler 1922-ben született egy zsidó családban a podóliai Orinin nevű településen, Ukrajnában. A fellelhető források alapján neve mind ukrán (Гітлер), mind jiddis (היטלער) formájában „h” hanggal kezdődik. Ifjúként a Komszomol, azaz a kommunista párt ifjúsági tagozatának tagja volt, és 18 évesen, 1940-ben belépett a Vörös Hadseregbe. 1941 júniusában, a Szovjetunió lerohanásakor egységét mozgósították.
A kitüntetéséhez tartozó leírás alapján az Odessza felé előrenyomuló román és német csapatok útját elállni hivatott megerősített állások egyikében szolgáló Hitler géppuskakezelőként fedezte társai előrenyomulását, majd az előretörő ellenséges csapatokat sebesülése ellenére nyolc napon keresztül feltartóztatta, amíg el nem fogyott a lőszere. A tengelyhatalmak csapatai közben előrenyomultak, a Vörös Hadsereg egységei pedig visszahúzódtak. Ezt követően Hitler közlegény mintegy tíz kilométert tett meg kúszva a szovjet vonalak irányába, és sikeresen visszatért egységéhez, miközben üres fegyverét sem hagyta hátra. A vélhetően – a szovjet propaganda módszereire jellemzően – túlzásokkal tarkított leírás szerint mintegy száz ellenséges katonával végzett. Miután visszatért egységéhez, Hitler a frontvonalban maradt, és 1942 júliusában esett el a Krím-félszigeten, Szevasztopolnál.
Míg a Hitler közlegény „Bátorságért” kitüntetéséhez mellékelt szöveg eleinte, köztük az adatlapon is a „Gitler” formában jegyzi fel nevét, a későbbiekben ez „Gitlev” alakra változik – erre több magyarázat is felmerült. Az egyik az, hogy a szovjet lakosság által gyűlölt nevet valahogyan meg akarták változtatni, a másik lehetőség, hogy egyszerű elírásról van szó.
Hitler közlegény természetesen nem egyedül viselte családjából e nevet, és nem egyedül az ő esetében okozott meghökkenést mások részéről. Családtagjai a háború után azt a történetet mesélték, hogy amikor a német csapatok megérkeztek falujukba, és elkezdték összegyűjteni a zsidó lakosokat deportálásra, a német parancsnok tanácstalanná vált a Hitler név láttán. Végül úgy döntött, a Führer névrokonait mégsem deportálhatják. A név ezáltal megmentette a családot a valószínűleg biztos pusztulástól. A hmelnickiji terület (ahol Orinin is található) felszabadítása után azonban a család mégis úgy döntött, hogy nevet változtat – ők is a szó végi „r” betűt változtatták „v”-re. A fellelhető források szerint a család később Izraelbe emigrált.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
