A 4-6-os semmi Kosztolányi idejéhez képest – ilyenek voltak a villamosok a világháború előtt
2018. október 20. 08:21 Múlt-kor
“Vajon a villamosban ki érhet el többet egy kényelmes ablakülésnél? Tűnődve, szinte elégedetten gondoltam vissza borzasztó tusám egyes mozzanataira, az első rohamra, mellyel birtokba vettem a villamost, a fölhágó szenvedésére, a tornác ökölharcára, a kocsi belsejében levő tűrhetetlen légkörre és szellemre, s szemrehányást tettem magamnak kishitűségem miatt, hogy már-már elcsüggedtem, hogy az utolsó pillanatban majdnem visszatorpantam. Nézegettem kabátom leszakított gombjait, mint harcos a sebeit. Mindenkire rákerül a sor - mondogattam egy bölcs higgadt tapasztalatával -, csak meg kell várni. A jutalmat a földön nem adják könnyen, de végül mégis megkapjuk.”
Kosztolányi Dezső utolsó Esti Kornél-novelláját olvasva méltán érezhetjük úgy, hogy 1932 óta a tömegközlekedés narratívája egy cseppnyit sem változott. A Budapesten, Miskolcon, Debrencenben vagy Szegeden élők bizonyára naponta átélhetik az irodalmi klasszikus cselekményének egyes elemeit, amelyek egészét frappánsan az élet allegóriájaként értelmezhetünk. A pesti Duna-part villamosvonalát 1900. október 20-án adták át, aminek alkalmából nosztalgiázhatunk egy kicsit a második világháború előtti fővárosban egy jó novella és a Fortepan képgyűjteményének segítségével.