A 19. századi amerikaiak a vámpírokat okolták a tuberkulózisért
2019. október 29. 16:03 Múlt-kor
Egy ismeretlen ír regényíró világsikere
Valószínű, hogy Bram Stoker 1897-es regényét, a Drakulát is legalább részben a 19. századi amerikai vámpírpánik ihlette.
A regény címét adó több száz éves élőhalott vérszívó többször férkőzik közel kiszemelt áldozataihoz, vérükből táplálkozva egyre jobban legyengítve őket, mígnem haláluk után maguk is vámpírrá változnak. További közös pont, hogy az élők véréből való táplálkozást követően Drakula is megfiatalodni látszik.
Új-Anglia vámpírjai egy fontos dologban azonban különböztek Stoker karakterétől: az itteni emberek hite szerint a természetellenesen épen maradt holttestek (az esetek többségében) nem hagyták el fizikailag sírjukat, sokkal inkább a holttestet megszálló gonosz szellem táplálkozott az élők életerejéből, és tartotta „frissen” a földben nyugvó halottat.
A szellem áldozatai azért az elhunyt családja köréből kerültek ki, mert velük volt erős az illető spirituális kapcsolata.
A vámpírgyanús holtak exhumálásának szokása nagy valószínűséggel a német területekről, vagy Európa még keletebbi részeiről érkező bevándorlók, vélhetően magukat gyógyítóként aposztrofáló kuruzslók révén érkezett Új-Angliába.
Egyes kutatók szerint már a függetlenségi háború (1775-1783) idején a brit koronát szolgáló hesseni zsoldosok magukkal hozhatták a térségbe.
Egy, a connecticuti Wilmington helyi hírlapjának szerkesztőségéhez 1784-ben írt levélben egy városi hivatalnok emel panaszt egy külföldi „sarlatán” ellen. Az illető a levélíró szerint széles körben terjeszti a tuberkulózisban elhunytakkal kapcsolatos rituálék szükségességét, és tanácsára egy férfi már két halott gyermekét is exhumálta.
A kutatás jelenlegi állása szerint mintegy 80 dokumentálható esetben történt a tuberkulózishoz társított hiedelmekből eredő exhumálás Új-Angliában, a szokás legalább 1784-től kitartott egészen 1892-ig.
A fennmaradt források szerint a 19. század során a szokás ráadásul nem csupán elterjedtté, de elfogadottá is vált, nem csupán a lakosság, de gyakran a települések vezetősége, és több esetben még az egyház képviselőinek körében is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
