A 19. századi amerikaiak a vámpírokat okolták a tuberkulózisért
2019. október 29. 16:03 Múlt-kor
Több mint 200 évvel a hírhedt salemi boszorkányperek után az Egyesült Államok északkeleti, együttesen Új-Anglia néven ismert államait egy újfajta természetfeletti rémmel kapcsolatos pánik kerítette hatalmába: a vámpíroktól való rettegés. Ennek oka a tuberkulózis volt, amely – a korban számos más helyhez hasonlóan – egész családokat vitt a sírba Rhode Island, Connecticut, Vermont és más környező államok területén.
Exhumálás és bizarr rítusok
1786 (a halálozási adatok központi feljegyzésének első éve) és 1800 között például a betegség az új-angliai régió lakosságának két százalékának haláláért volt felelős.
Nem csupán a halottak száma volt azonban rémisztő, hanem maga a betegség is: a tuberkulózisos beteg gyorsan rengeteget veszít testtömegéből, vért köhög fel, hamuszínűvé válik a bőre, a halál pedig sokszor várat magára, miközben a gyógyulásra kevés az esély. Valósággal úgy tűnhet, mintha valami vagy valaki úgy szívná ki az életet az áldozatból.
A térség lakói nem tagadták a betegség létezését, azonban a baktériumelmélet előtti korban az orvosok nehezen találtak magyarázatot egyes betegségek terjedésének módjára. Az elkeseredett emberek közül sokan gondolták úgy, hogy a már elhunytak szellemei élősködtek még életben lévő családtagjaikon.
Az „élősködés” folytatódását és a betegség további terjedését megakadályozandó, a vámpíroktól rettegő emberek elkezdték előásni a tuberkulózisban elhunytak holttesteit, és különféle szertartásokat végrehajtani velük – ezeknek gyakran részét képezte a belső szervek elégetése.
1892 márciusában például a Rhode Island-i Exeterben a Chestnut Hill nevű temetőben a helyiek ásókkal és csákányokkal exhumálták Mary Brown és két lánya, a húszéves Mary Olive és a 19 éves Mercy Lena maradványait.
Mindhárom nő hosszú betegeskedést követően hunyt el, és habár az orvosok megállapították a tuberkulózis tényét, az exeterieknek más elképzelésük volt az okokról – köztük George Brownnak, Mary férjének és a két lány édesapjának.
George-nak volt a legtöbb félnivalója: nem sokkal Mercy Lena halálát követően egyetlen életben maradt gyermeke, Edwin is megbetegedett. George bármire hajlandó volt, hogy megmentse fia életét, ezért engedélyezte polgártársainak felesége és lányai nyughelyének megbolygatását.
A koporsókat felnyitva az embereket különös látvány fogadta: míg Mary és Mary Olive teste az oszlás előrehaladott jeleit mutatta, Mercy Lena teste szinte teljesen épnek tűnt, holott ő is több hónapja halott volt.
Úgy tűnt, mintha a fiatal lány haja és körmei még nőttek is volna halála óta, selymes, üdének tűnő bőrének átszúrására pedig friss, folyékony vér buggyant elő. A temetőben összegyűlt társaság számára egyértelmű volt: Mercy Lena Brown vámpír volt.
A helyi orvos végignézte az amatőr boncolást, azonban kitartott az eredeti diagnózis mellett. Elmagyarázta, hogy a Mercy Lena halála óta tartó hideg időjárás konzerválhatta a holttestet, azonban a jelenlévők nem hallgattak rá.
A pániktól fűtve kivágták a lány szívét, és egy kövön elégették. A fennmaradt anekdoták szerint ezt követően megetették a hamvakat Edwinnel, az okkult gyógyír azonban hatástalannak bizonyult: a fiatal üzleti eladó néhány hónappal később elhunyt.
A Brown-család kálváriáját kísérő exhumálás csupán egy a több tucat eset közül, amelyet Rhode Islandben végrehajtottak a 19. század során, amikor az apró államot „Amerika vámpírfővárosaként” is emlegették. Henry David Thoreau költő és újságíró is említést tett egy hasonló esetről 1859-ben.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
