70 évesen is kommandósok között harcolt a brit tengerésztiszt

2018. szeptember 20. 15:23 Múlt-kor

A 19. század második felében Nagy-Britanniáé volt a világ csendőrének szerepe, és a Királyi Haditengerészet uralta a tengereket. Két évvel csatlakozása után Cowan már hadnagyi rendfokozatban szolgált, több szerepkörben a világ minden táján, köztük a Kelet-Indiai Flotta zászlóshajóján, a Boaidiceán is. Cowan részt vett a Brit Birodalom több háborújában és kisebb konfliktusában is, harcolt Dél-Afrikában a búrok ellen, a Níluson a szudániak ellen, és személyi segédje is volt a híres Lord Kitchenernek és Lord Robertsnek is.

Amikor a franciák brit területeket kíséreltek meg elfoglalni Kelet-Afrikában az úgynevezett fashodai incidens során 1898-ban, Cowan már egy teljes flottillának parancsolt. Helytállásáért a Distinguished Service Order („a kiváló szolgálat rendje”) kitüntetésben részesült. Még nem volt 30 éves, amikor fregattkapitányi rendfokozatra emelték, és a Prince George nevű csatahajó parancsnokságát bízták rá. A már több mint egy évtizede szolgáló Cowan a fegyelem elkötelezett híve volt, ami miatt két alkalommal is kevésen múlt, hogy legénysége fellázadjon ellene.

A ranglétrán egyre feljebb kúszó Cowan rombolókapitányként meglehetős hírnevet épített ki magának a Királyi Haditengerészetben, és az első világháború kitörésére már a Princess Royal nevű zászlóshajó kapitánya volt – e hajón parancsolt később a jütlandi csatában is. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy nagy karriert fog befutni a haditengerészetnél. A háború alatt még gyorsabb előmenetel várt rá, 1919-re már ellentengernagyként a Bath-rend lovagja lett, valamint baroneti címet kapott – immár Sir Walter Henry Cowanként ismerték.

Az első világháborút követően Cowan csillaga tovább ívelt felfelé, és további harcokban is részt vett, mint például Észtország függetlenségi háborújában a Balti-tengeren. 1927-ben tengernaggyá léptették elő, 1931-es nyugdíjba vonulása előtti legmagasabb beosztása a király első tengerészeti segédje volt – a 15 éves fiú igen szép utat járt be.

A második világháború kitörésekor már a 70. életéve felé közelítő Cowan nem tudta megállni, hogy ne vegye ki részét hazája háborús erőfeszítéseiből. Régi barátja, Roger Keyes ekkor az újonnan alakult brit kommandóalakulat parancsnoka volt, rajta keresztül – önként elfogadva az alacsonyabb fregattkapitányi rendfokozatot – az egység kiképzésében vett részt Skóciában, a kisebb hajók kezelésére oktatva őket. Az alakulat feladatköre a németek által megszállt területeken rajtaütések végrehajtása volt. Cowan több alkalommal is elkísérte a csapatokat észak-afrikai missziókra.

Két sikertelen egyiptomi partraszállási kísérletük során is a levegőből nyitottak tüzet rájuk, a kommandósok pedig egyre inkább úgy gondolták, hogy a támadó repülőgépekre a hajó fedélzetén állva géppisztollyal tüzelő Cowan legfőképpen a hősi halál lehetőségét keresve csatlakozott hozzájuk.

1942 májusára, amikor a brit erők már a szárazföldön is harcoltak Észak-Afrikában, a 18. indiai gépesített lovasezred (amely az „Eduárd király sajátja” címet is viselte) kötelékében küzdött a német és olasz erők ellen. Egy Líbiában található régi oszmán erődítmény védelme közben Erwin Rommel páncélosai megrongálták a britek víztartalékát, így azok nem tudtak kitartani. A 71 éves Cowan addig tüzelt revolverével, amíg ki nem fogyott a lőszerből, ezután a győztesek foglyul ejtették. Rommel korábban személyesen Hitlertől kapott egy táviratot, amely arra utasította, ne ejtsen foglyokat. A német parancsnok elégette a táviratot, és az emberei által ejtett foglyokat az olaszokra bízta.

A büszke természetű Cowan fogva tartása nem lehetett egyszerű feladat az olaszok számára, azonban a fogság nem tartott sokáig: kevesebb mint egy évvel később 800 olasz katonáért cserébe ugyanennyi szövetséges foglyot cseréltek, köztük Cowant is, aki 1944-ben már ismét a kommandósokkal harcolt Olaszország inváziója során.

Akár a hősi halál volt Cowan szándéka, akár nem, ezt a háborút is túlélte, és megkapta az általa élete legnagyobb megtiszteltetésének tartott megbízást: Indiába hívták, hogy átvehesse a 18. lovasezred ezredesi kinevezését. 1956. február 14-én hunyt el 84 évesen, egy igencsak eseménydús élet után. Az őt érő megtiszteltetések sora azonban halálával sem ért véget: 2007-ben az észt haditengerészet – amely eredeti formájában brit segítséggel jött létre 1918-ban – egy „Admiral Cowan” nevű Sandown-osztályú aknászhajót állított hadrendbe – a hajón alkalmazott címerhez Cowan családi címere szolgált alapul.