7 meglepő tény az orvoslás történetéből
2018. július 6. 12:37 Múlt-kor
Ugandai orvosok életmentő császármetszéseket hajtottak végre
1884-ben a császármetszés nem volt új ötlet. A római időkből volt ismert, ahol törvény által előírt eljárás volt arra az esetre, ha az anya meghalt szülés közben, a gyermeket azonban még volt esély megmenteni. Az évszázadok során elvétve előfordultak beszámolók olyan esetekről, melyekben az újszülött és az anya életét egyaránt megmentette a beavatkozás, de még a fertőtlenítési módszerek és altatás bevezetését követően is veszélyes, legvégső megoldásnak számított. Az edinburgh-i orvosok így meglepődve hallgatták Robert Felkin misszionárius orvos beszámolóját arról, hogy pontosan egy ilyen sikeres műtétnek volt szemtanúja az afrikai Bunyoro Kitara királyságban öt évvel korábban.
A műtétet, magyarázta Felkin, mindkét élet megmentése céljából hajtották végre. Az anyát részleges altatásba helyezték banánból készült alkoholos ital segítségével. A sebész ugyanezzel az itallal tisztította meg a műtét helyét, illetve saját kezeit, ami mutatja, hogy tudtak a fertőtlenítés szükségességéről. Ezután egy függőleges bemetszést ejtett a hasfalon és a méh falának egy részén keresztül, majd egy további vágást ejtett a méh falán, hogy el tudja távolítani az újszülöttet. A műtét keretében a méhlepény is eltávolításra került, illetve a méhet is nyomkodta a sebész az összehúzódások elősegítésére.
A seb kezelésének módja is igen fejlett volt: a sebész hét csiszolt vas tüskével összehúzta a seb széleit, majd fakéregből készült fonal segítségével rögzítette ezeket helyükön. Ezután egy vastag réteg növényi kenőcsöt vitt fel, majd az egészet egy felmelegített banánlevéllel takarta le, amelyet kötéssel rögzített. Felkin beszámolója szerint mind az anya, mind az újszülött jó állapotban voltak 11 nappal később is, amikor elhagyta a falut. Habár hajtottak már végre ekkor császármetszéseket Afrikában fehér sebészek is, a fenti műveletet úgy tűnik, ezektől függetlenül fejlesztette ki a bunyoro nép – ez némileg zavarba ejtő felismerés lehetett a „vademberekről” szóló gyarmati beszámolókhoz szokott brit közönség számára.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
