7 meglepő tény az orvoslás történetéből
2018. július 6. 12:37 Múlt-kor
A szürkehályogon segítő műtét már a Kr. e. 6. században lehetséges volt
A világ egyik legrégebbi ismert orvosi szakkönyve a Szusruta Szamhitá, avagy „Szusruta kompendiuma”, amely Indiában keletkezett szanszkrit nyelven. Pontos datálása csupán becslés, mivel eredeti változatában nem maradt fenn, ezért csak későbbi másolatokból ismert. A jelenlegi konszenzus az, hogy eredetileg Kr. e. 600 körül íródott. Szusruta vélhetően orvos és tanár volt, aki az észak-indiai Benáresz városában (ma Váránaszi, Uttár Prades tartományban) működött. Szamhitája – tudásának összegzése – részletes információkkal szolgál orvoslásról, sebészetről, farmakológiáról és pácienskezelésről.
Szusruta azt írja tanítványainak, hogy bármennyire jól olvasottak, nem kezelhetnek betegeket, amíg nincs gyakorlati tapasztalatuk. A sebészi metszéseket gyümölcsök héján gyakoroltatta velük, a gyümölcsök magjainak óvatos eltávolítása pedig az idegen tárgyak emberi testből való eltávolítását szimulálta. Emellett halott állatokon és vízzel töltött bőrzsákokon is gyakoroltak a tanítványok, mielőtt valódi pácienshez érhettek.
Sokféle műtéti leírása között a Szusruta Szamhitá a szürkehályog esetén alkalmazandó eljárást is tartalmazza. A páciensnek orra hegyét kellett néznie, míg a sebész, aki mutató- és hüvelykujjával nyitva tartotta a szemet, egy tűszerű eszközzel megszúrta oldalról a szemgolyót. Ezután anyatejet csepegtettek rá, a szem külsejét pedig gyógynövényes készítménnyel kenték be. A sebész az eszközzel kikapargatta a szürkeséget a szemlencséből, mígnem az „vette fel a ragyogó, felhőtlen nap fényességét.” A felépülés során fontos volt, hogy a páciens ne köhögjön, tüsszentsen, böfögjön, vagy bármi mást tegyen, ami a szemben nyomást okozhat. Ha a műtét sikeres volt, az illető bizonyos fokig visszanyerte látását, bár fókuszálási képesség nélkül.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
