Így kezdődött a román-magyar hidegháború
2014. október 8. 12:06 Csernus Szilveszter
1948, a szövetség éve
A hadifogoly-kérdés rendezetlenségének ellenére került sor 1948 elején a két állam közötti szövetség megkötésére. Románia államformája (1947. december 30-tól) ekkor már köztársaság volt, míg Magyarországon még zajlott a Rákosi által csak a "fordulat évének" nevezett időszak. Ez igencsak lekötötte a Magyar Kommunista Párt figyelmét, így az ország külpolitikai helyzetére ekkor nem tudott sok befolyást gyakorolni.
1948. január 22-én Budapest zászlódíszben várta az egyetemvárosába visszatérő Groza kormányfőt és delegációját, amelyben a Magyar Népi Szövetség (a romániai magyarok parlamenti pártja) is képviseltette magát. Ám Dinnyés miniszterelnök (hivatalosan) nem a sztálini elvárás jegyében kötötte meg a két állam közötti szövetséget, s a két szomszédos nép barátságáról, sorsközösségéről szólt köszöntő beszédében.
A január 24-én létrejött szövetséget nagy dobra verte a magyar és a román sajtó, amely a Duna-medence népeinek egymásra találásáról, közös történelmünk új fejezetéről, illetve "Avram Iancu és Dózsa György népének" együtt haladásáról írt. Petru Groza később is 1848 szellemét látta a román-magyar szerződésben, de ez inkább azzal magyarázható, hogy éppen akkoriban készültek hazánkban annak centenáriumi megünneplésére. A szövetségkötés mindenesetre a román félnek is jól jött, így ugyanis nyugodtabb külpolitikai légkört tudhattak maguk mögött a kommunista hatalomátvétel utolsó fázisához.
Ennek ellenére román részről nem szűnt meg a bizalmatlanság. A bukaresti vezetés féltette területi integritását, belső status quo-ját éppúgy a magyarság kulturális-rokoni és gazdasági kapcsolataitól, mint a nem oly rég sikerre vitt revíziós törekvésektől, holott azok 1947 után már nemigen fenyegették a volt kisantant államait. A román vezetés a romániai magyarság iránti érdeklődés hivatalos megszüntetését követelte a barátság alapfeltételéül Magyarországtól.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
