Órákat és cukorkát is kért hazánktól kártérítésként a Szovjetunió
2014. szeptember 30. 18:15 MTI, Múlt-kor
Szovjet "felszabadítás" vagy "birtokbavétel"?
A harmincas évek második felében Magyarországról egy reakciós, fokozatosan fasizálódó állam meglehetősen differenciálatlan képe rögzült az oroszokban - mutatott rá a szovjet propagandát vizsgáló előadásában Kolontári Attila, a Kaposvári Egyetem egyetemi docense. Elmondta, hogy Rákosi Zoltánt 1938-ban például azért érték retorziók, mert Rákosi Mátyás Moszkva szerint "fasiszta ügyvédekkel" folytatott levelezést. Ezen a képen tovább rontott háborús szerepvállalásunk.
A szervezeti intézményi átfedések és az azonos ideológiai alap miatt nem nagyon lehetett elkülöníteni egymástól a moszkvai magyar kommunista emigráció és a szovjetek propagandáját - húzta alá a kutató. A magyar kommunista mozgalom vezetői időnként nem találták meg a hangnemet, ilyenkor a legfelsőbb szintről érkezett a beavatkozás. Rákosiék például illegális kommunista rádióadóban gondolkodtak, de Sztálin közbelépése miatt elálltak az ötlettől. Sőt Rákosi 1944-ben egy erősen kétértelmű programadó cikket is szeretett volna a Pravdában megjelentetni, ám azt Molotov végül nem hagyta jóvá.
A front közeledtével a frontparancsnokságok szintjére terelődött át a propaganda. A Vörös Hadsereg magyar területre lépő parancsnoksága felhívások egész sorát tette közzé a polgári lakosság felé. Miként arra Kolontári Attila előadásában felhívta a figyelmet, a belső katonai dokumentumokban - ellentétben a lengyel és csehszlovák területekkel - nem olvasható a felszabadítás szó, mindig egy terület elfoglalásáról, birtokbavételéről beszélnek a szovjetek Magyarország esetében.
A magyarországi fogyasztásra szánt kiadványokban a felszabadítás kifejezést használják, a társadalom széles rétegei azonban megszállásként, "második tatárjárásként" élték meg a valóságot, amit a magyar politikai vezetők időnként szóvá is tettek. Rákosi Dimitrovnak írt levelében erre panaszkodott, szerinte a Vörös Hadsereg Magyarországon állomásozó katonái károsan befolyásolják a kommunista párt magyarországi pozícióit - mondta el a történész.
Moszkvában a Gyöngyösi János külügyminiszter vezette magyar küldöttség és a szövetséges nagyhatalmak nevében Vorosilov szovjet marsall 1945. január 20-án írta alá a magyar fegyverszüneti egyezményt. A kártérítést 300 millió amerikai dollárban állapították meg, amelyet hat év alatt kellett törleszteni áruban, gépekben stb. A kártérítés összegéből 200 millió dollár a Szovjetuniót illetett meg, a Csehszlovákiának és Jugoszláviának járó kártérítés 100 millió dollár volt – kezdte előadását Földesi Margit.
A Károli Gáspár Református Egyetem kutatója kirívó eseteket említett: a "kártérítés" részeként leszerelték az összes, inzulint gyártó gépet, így a cukorbetegek ellátás nélkül maradtak. A szovjetek 200 ezer órát is kértek, de mivel a magyar ipar nem tudott svájci rugókat gyártani, így azokat előbb meg kellett venni Svájctól. Moszkva azt is előírta, hogy a nem dohányzó szovjet katonák részére 52 mázsa cukorkát szerezzen be a magyar kormány.
A szovjetek ezenfelül havi 5 százalékos pönálét állapítottak meg a késedelmes szállításokért. A jóvátételben szerepelt a hadizsákmány fogalma is: bármit elvihettek, amire szükségük volt, így akár művészeti alkotásokat, a bankok trezorjait is. Földesi Margit elmondta, hogy csak 1958-ra sikerült teljesítenünk a jóvátételt, a szovjeteknek 150-180 millió dollár kártérítést fizettünk, s összesen 60 ezer ember dolgozott a jóvátételi kötelezettségeinken - 60 ezer ember, akiknek a munkaereje hiányzott a romba döntött ország újjáépítésénél.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
