Szkarabeuszt találtak a fáraó palesztinai hadjáratának idejéből

2014. szeptember 23. 18:27

A leletet a dél-jordániai Khirbat Hamra Ifdannál, a Holt-tengertől 50 kilométerre délre találta meg véletlenül egy egyiptomi hallgató. A 2002-ben felfedezett lelőhelyen a korai bronzkorban, i.e. 3000 és i.e. 2000 között intenzív fémtermelés folyt, de a legújabb kutatások szerint a vaskorban, i.e. 1000 és i.e. 900 között is foglalkoztak fémek olvasztásával.

A leleten olvasható hieroglif felirat I. Sesonk egyiptomi fáraónak (i. e. 943-922) állít emléket. A Júdea ellen több hadjáratot is vezető I. Sesonk Salamon király halála után öt évvel, i. e. 925 táján, egy határincidens ürügyén tört be Palesztinába, amely során lerohanta a Jezréel-völgy és a Negev városait, megtámadta és kifosztotta Jeruzsálemet, majd a Salamon templomából elrabolt értékeket, többek között Salamon aranypajzsát Egyiptomba vitette.

A lelet tulajdonképpen egy szkarabeusz. Az ókorban a szkarabeuszokat függőként, szerencsehozó amulettként viselték, vagy gyűrűkbe "applikálták" és pecsétnyomóként használták - a Khirbat Hamra Ifdannál talált szkarabeusz is ez utóbbi lehet - olvasható az Antiquity legújabb számában. A tanulmány egyik szerzője, Thomas E. Levy, a Kaliforniai Egyetem antropológusprofesszora szerint a szkarabeusz egy régi vitát nyithat meg a levantei térség déli részén található rézbányák koráról és a bibliai eseményekhez való kapcsolatukról. 

A harmincas években a régészként dolgozó amerikai rabbi, Nelson Glueck jelentette be, hogy megtalálta Salamon király bányáit. Az ezt követő évtizedekben a szakemberek azonban rendre arra intettek, hogy erősen megkérdőjelezhető hitelességük okán óvatosan kell bánni a bibliai történetekkel a régészeti kutatások során. A Dél-Jordániában dolgozó régészek a hetvenes-nyolcvanas években ezt alátámasztandó közölték, hogy a vaskor csak az i.e. 7. században, tehát évszázadokkal Salamon király uralkodása után vette kezdetét. 2008-ban aztán Levy és kollégái radiokarbonos vizsgálatokkal próbálták bebizonyítani, hogy a közeli Khirbat en-Nahasnál talált leletek az i.e. 10. századból származnak.

A legalsó maradványok szerint a terület első hasznosítási időszaka 40 évig tartott, és annak során 3 méternyi salak keletkezett. 910 körül a helyszínt kiürítették, majd a 9. században újra használatba vették. A kritikusok akkor arra figyelmeztettek, hogy Levy túlértékeli a radiokarbonos elemzés során kapott adatokat, és nincs semmilyen bizonyíték arra, hogy a korban bárki is élt volna a bánya környékén.

"Úgy vélem, hogy a Faynan-régió rézbányászatának idejéről szóló vitáknak ezzel vége van. Több mint  130, rendkívül pontos radiokarbonos vizsgálatot végeztünk a nagyobb bányákban talált, különböző korú leleteken. Ami viszont Salamont illeti, feliratok híján nem tudjuk megmondani, ki felügyelte a rézbányákat ebben az időben" - nyilatkozta Levy a Live Science-nek.

A most talált felirat egyértelműen utal arra, hogy a Királyok valamint a Krónikák Könyvében Sisák vagy Sesák néven szereplő I. Sesonk hadjárata következtében kellett bezárni a bányákat. A régészek korábban több olyan szkarabeuszt is találtak, amelyek a fáraó uralkodása idejéből származó szkarabeuszamulettekre hasonlítanak, de ez az első, amelyet egyértelműen a rézbányászat megszűnéséhez tudnak kötni.