Ezer évvel fiatalabbak a híres Utah-állambeli sziklarajzok
2014. szeptember 1. 17:03 MTI
A feltételezettnél ezer évvel később készülhettek azok az ősi műalkotások, amelyeket Utah-állam egykori lakosai véstek a vöröses sziklafalba a Canyonlands Nemzeti Park területén.
Az Utahi Állami Egyetem, az Aarhusi Egyetem, valamint a Dán Műszaki Egyetem tudósai vizsgálataik eredményeiről az Amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában, a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) online kiadásában számoltak be.
A kutatócsoport a nemzeti park Nagy Galériájában "felsorakozott" embermagasságú alakokat vizsgálta, amelyek korát korábban 2000-4000 évesre becsülték. Voltak olyan szakértői vélemények is, melyek szerint a figurákat 7-8 ezer éve vésték a sziklákba, és ezek Észak-Amerika legősibb műalkotásai.
Az úgynevezett lumineszcens kormeghatározási módszer azonban a korábbi eljárásokhoz képest pontosabb mérésekre adott lehetőséget. Alkalmazásával a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a sziklarajzok legfeljebb 1000-2000 évesek lehetnek, abban az időszakban készültek, amikor a korabeli népesség a vadászó-gyűjtögető életmódról kezdett áttérni a földművelésre.
"A korábbi kormeghatározási eredmények azt sugallták, hogy a nagyméretű alakokat bevéső embereknek semmi közük sem volt az ősi indián csoporthoz, az i.sz. 700 és 1250 között a Colorado-folyó mellékén élő fremonti kultúra népéhez, amely markánsan különböző piktogramokat készített. Vizsgálataink azonban megkérdőjelezhetik az általánosan elfogadott nézeteket, lehetőséget adva arra, hogy többet megtudjunk e régmúlt népekről" - fogalmazott Joel Pederson geológus, a tanulmány vezető szerzője.
A lumineszcens kormeghatározási eljárás során az egyes ásványokban a háttérsugárzás hatására "csapdázódott" elektronokat mérik. A kvarc- és földpátkristályok atomjaiban lévő elektronokat a környezetükben található természetes radioaktív elemek ionizáló sugárzása folyamatosan gerjeszti. Ennek eredményeként egyes elektronok magasabb energiaszintre, a félvezető kristályrácsba jutnak, ahol a rácshibákban hosszú időre csapdázódhatnak. A kristályrács így doziméterként funkcionál, azaz a csapdázott elektronok számával "méri" az őt ért ionizáló sugárzás nagyságát. A vizsgálatok alapját a kvarc kristályrácsában csapdázódó töltések adják, amelyek például hő hatására lumineszcens fényjelenséget idéznek elő.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
