A   nagy   előd,   Kossuth   Lajos   kiadványát   idézte   címében   és   szellemiségében,   sőt,   kiadása körülményeiben   is   (mindkettőt   lapengedély   nélkül   indították)   az   1989   januárjában   alapított Országgyűlési  Tudósítások.  A  készítők  igen  gyorsan valódi  újsággá  formálták  az  eredetileg  csak üléstermi  naplónak  szánt  lapot,  amely  a  demokratikus  játékszabályokat  mind  komolyabban  véve szembesítette  a  képviselőket  és  az  olvasókat  azzal,  mi zajlik  a  felgyorsult  eseményeket  egyre  kevésbé alakító Parlament falai között. 

Grósz Károlynak tetszett az ötlet

„Segíteni  kellene, hogy  a lényeget nyomon tudják  követni az  emberek. Nagyon  érdeklődnek ma  a politika iránt, hál’ Istennek, ezt jó szívvel mondhatom, mert ez öröm a pártmunka számára. (...) Mivel az országgyűlésben nagyon sok információ elhangzik – igen nagy érték ez –, ezért nagy szükség lenne arra, hogy szépen, rendezetten, jól szerkesztett tudósításokkal segítsük az emberek tájékozódását.” E szavakkal  üdvözölte  az  Országgyűlési  Tudósításokat a  Magyar  Szocialista  Munkáspárt  (MSZMP) elnöke,  Grósz  Károly  a  lap  második,  1989.  január  13-án  megjelent  számában. 

Az  állampárt  első emberével  a  címlapon  közölt  miniinterjúnak  nem  a  paternalista  hangvétele  volt  a  legérdekesebb vonása.  Sokkal  inkább  az,  hogy  a  pártelnök  rokonszenvesnek  nevezte  az  ötletet,  s  ezzel  mintegy legitimálta a lapot, amelynek kiadására a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala nem adott engedélyt, így az csupán mint „tájékoztató alkalmi kiadvány” kerülhetett utcára. A szerkesztőség egyébként jó érzékkel  –  az  egyre  slamposabb  kádári  (vagy inkább már:  grószi)  diktatúrában,  mondhatni, bevált módszerrel – további három „tekintéllyel” is „ráerősített”. Grósz mellett a párt reformüdvöskéjének számító politikai bizottsági tag, az államminiszterként is fungáló Pozsgay Imre, valamint az addigra ugyan  politikai  pályája  csúcsán  már  rég  túljutott  (képviselősége  mellett  az  MSZMP KB Társadalomtudományi  Intézetének  főigazgatói  posztjára  visszavonult),  de  még  mindig  befolyásos Aczél György is támogatásáról biztosította az új orgánumot. 

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2014. ősz számában olvasható.