Az egyiptomiak már jóval a fáraók előtt mumifikáltak

2014. augusztus 15. 08:54

A szakértők korábban azt feltételezték, hogy az i. e. 5-4. évezredből való lágy szövetek épen maradása természetes folyamatoknak volt köszönhető, s az eltemetett testek a forró, száraz, sivatagi homok miatt száradtak ki, s őrződtek meg. Az egyiptomi mumifikálás ismert módszereinek kezdetét általában az Óbirodalom kezdeteire (i. e. 2500 körül) datáljuk, habár az elhunyt testének gyantával való tartósításának receptjére utaló bizonyítékok csak évszázadokkal később, a Középbirodalom idejéből (i. e. 20-16. század) maradtak fenn.

A PLOS ONE tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint a Yorki, az ausztrál Macquarie-i, valamint az Oxfordi Egyetem kutatói úgy vélik, a felső-egyiptomi Badari és Mosztagedda régészeti lelőhely késő neolitikus, valamint kőrézkori sírjaiból származó holttesteket a gyászolók gyantába áztatott vászonba tekerték.

"2002-ben már megvizsgáltam az ezekből a sírokból származó szövetmaradványokat, amelyek az 1930-as években Nagy-Britannia múzeumaiba kerültek" − mondta Jana Jones, a tanulmány egyik, ausztrál szerzője. "Az előzetes mikroszkópos elemzés kimutatta a gyanta jelenlétét" − tette hozzá. Ezt követően biokémiai elemzésnek vetették alá a leleteket: Stephen Buckley yorki kutató segítségével gázkromatográfiás-tömegspektrometriás, valamint termikus deszorpció-pirolízis vizsgálatok kombinációját használva 23 darab, Mostageddából való maradványt vettek górcső alá. A radiokarbonos vizsgálatok szerint a legrégebbi anyag, amelybe a holttesteket csomagolták, i. e. 4316-3986 közötti időszakból való.

Hatezer éves szövetmaradványok

Buckleynak a kutatás során fenyőgyantát, aromás növényi kivonatot, természetes petróleumot, valamint növényi olajat és állati zsírt sikerült azonosítania a vászontekercs anyagában. "Ezek mind a balzsamozáshoz szükséges anyagok" − mondta Buckley a Discovery Newsnak. "Ezeket a hozzávalókat a Mediterráneum északi részéről hozták be Egyiptomba, a fenyőgyanta például valószínűleg Délkelet-Anatóliából származhat" − tette hozzá.

A kutató szerint ez a keverék, amelynek egyébként antibakteriális hatása is van, ugyanazokból az összetevőkből áll (az arányuk is hozzávetőlegesen megegyezik), mint háromezer évvel később a fáraók időszakában használt balzsamozási anyag. Azt azonban hozzá kell tenni: a mumifikálás "karrierjének" csúcsán a tartósítási eljárás része volt a belső szervek eltávolítása, valamint valamilyen szárítószer használata is, ami a kezdeti időkben még nem volt megfigyelhető.

Buckley szerint nincs kétség afelől, hogy az egyiptomiak az Óbirodalom előtt is kísérleteztek mesterséges mumifikálással: i. e. 2800-ból is találtak gyantával impregnált szövetdarabokat a sírokban, azonban ekkor még nem alakult ki a mumifikálás sokrétű és bonyolult folyamata. Nonszensznek nevezte ugyanakkor a szakértő, hogy szinte ugyanolyan keveréket használtak a kőrézkorban, valamint az Óbirodalom időszakában is, mégsincs semmilyen kapcsolat a kettő között kapcsolat.

Néhány olyan esetről is tudunk, amikor a gyászolók csupán az elhunyt fejét csavarták gyantával átitatott gyolcsokba. Buckley úgy véli, ezek az összetett keverékek kezdetben szimbolikus jelentőséggel bírhattak. Majd később megfigyelték, hogy e szer tartósító jelleggel is rendelkezik, amely az idők során létfontosságúvá vált a test és a lékek túlvilági működéséhez.

A tanulmányt Joann Fletcher yorki egyiptológus óriási jelentőségűnek nevezte, hiszen alapjaiban változtatta meg az egyiptomi mumifikálásról való eddigi tudásunkat.