Honvéd Főparancsnokság: torzóból a Várnegyed kapuja

2014. augusztus 4. 08:55

Miután Kallina Mór tervei nyomán a Dísz tér és a Szent György tér közötti területen felépült a Honvédelmi Minisztérium új épülete, az építészeti tanulmányait Prágában végző, hírnevét a budapesti Rumbach Sebestyén utcai zsinagógával megalapozó szakembert felkérték, hogy lásson hozzá a Honvéd Főparancsnokság épületének megtervezéséhez. A minisztériumi palotához illeszkedő, azzal harmonizáló, eredetileg négyszintes, hatalmas kupolája miatt sokat bírált épülettömb két év alatt, 1897-re készült el. 

A képre kattintva további képeket talál a Honvéd Főparancsnokság egykori és mai épületéről

A neoreneszánsz stílusú patinás épületegyüttes a második világháborúban súlyos károkat szenvedett, majd 1949-ben a kommunista párt gazdasági főtanácsa által felállított várbizottság rommá nyilvánította: a felső emeleteket - ahol a katonai célú szobák és termek voltak, közte József főherceg fogadótermei, dolgozószobája és lakása - és a kupolát 1962-ig fokozatosan elbontották, s csupán a Honvéd Főparancsnokság épületét tartották meg az első emelet magasságáig. Az építészet akkori szakmai álláspontja döntött: a vár együtteséhez nem illő magas, sérült épületeket kétemeletesre kellett visszabontani.

Megkezdődött a torzó évtizedeken át tartó kálváriája. Az épületcsonkot - amelynek homlokzatán sokáig fél évszázadon át voltak láthatók a belövésnyomok (1944/45, 1956) - a következő évtizedekben többnyire raktárnak, irodáknak használták, belső udvarán karbantartó gépek, traktorok vesztegeltek. A nyolcvanas évek óta semmilyen funkciót nem kapott.

A Honvéd Főparancsnokság hányattatott sorsa természetesen nem választható el a kormányzati szándék teljes, az épület esetleges felújítására, hasznosítására vonatkozó teljes hiányától. A politikai vezetés 1949-től kezdődően ugyanis kizárólag a palotaegyüttesre koncentrált, ahol eredetileg kormányzati épületkomplexumot képzelt el. Igaz - ahogy azt a HVG egyik 2002-es írásában felidézte - a Szent György térre vonatkozóan is voltak elképzelések, a tervek azonban sokáig az asztalfiókban maradtak.

Fotó: Fortepan

Egészen 1959 decemberéig. Ekkor az Apró Antal által elnökölt gazdasági bizottság - a korábbi elképzelésekkel ellentétben - arról döntött, hogy "a Palotát és környékét a főváros egyik művelődési központjává kell kiképezni". Ennek megfelelően a Sándor-palotában a Legújabb Kori Történeti Múzeum egy részét, a HM épületében a Néprajzi Múzeumot tervezték elhelyezni, míg az egykori Teleki-palotában a Kiadói Főigazgatóság, illetve nyomda- és könyvtörténeti múzeum kapott volna helyet. Az elképzelések ezúttal is papíron maradtak.

A nyolcvanas években a tér rendezését illetően immár a vállalkozói tőke bevonását is elképzelhetőnek tartották. 1986 tavaszán született erről döntés az Országos Műemléki Felügyelőség által összehívott értekezleten. A hamarosan megrendezett meghívásos pályázat kiírásában a nyugati oldalra ötcsillagos, 270 szobás kastélyszállót, a Honvéd Főparancsnokság épületébe idegenforgalmi központot és a várgondnokságot, a HM-be pedig kőtárat és nyolcszáz fős konferenciatermet kértek tervezni. A Sándor-palota külső restaurálását leszámítva a felkérésre, illetve a pályázatra készített tervekből semmi nem valósult meg.

Rejtély, hogy miért nem futotta a HM és a főparancsnokság golyó lyuggatta falainak legalább állagmegóvó kipofozására. Kéri Zoltán, a Közti egykori építésze szerint erre azért sem került sor, mivel "a folyamatos tervezgetések közben mindenki úgy érezte, olyan közel van a végleges munkálatok megkezdésének időpontja, hogy arra a kis időre már nem érdemes belefogni a tatarozgatásba". A területtel foglalkozó építészek körében sokáig tartotta magát a szóbeszéd, miszerint valamilyen, a terület alatt fekvő "fontos objektum" miatt akadt el végül az összes kezdeményezés. Voltak, akik háborús tartalékkórházat, mások atombiztos katonai-logisztikai központot sejtettek ott, ám bizonyíték egyikre sincs.

A felújított homlokzat

Az Orbán-kormány 2012-ben döntött a Honvéd Főparancsnokság épületének felújításáról, amely két szakaszban ment végbe. Az összesen 860 millió forintos költségeket teljes egészében állami forrásból fedezték, uniós pénz nélkül. A 3300 négyzetméter alapterületű épület idén nyáron kívül-belül megújult. Ahogy azt a felújítási munkálatok megtervezésével megbízott építész, Deák Zoltán az épületegyüttes múlt heti sajtóbejárásán elmondta, csak a főparancsnokság előcsarnoka és a díszlépcsőház maradt meg olyan állapotban, hogy hiteles módon helyre tudták állítani. Kicserélték a teljes gránitlábazatot, az épületet akadálymentessé tették, a sérüléseket kijavították, eltűntették a belövésnyomokat a homlokzatról, megújultak a vaskapuk, felújították a belső terek stukkóit, kandelábereit és szobrait. A belső terek szép nyerstéglafalakat "kaptak", a padló pedig simított beton lett.

A felújítás előtt meghatározott cél a használhatóság lett - magyarázza Deák Zoltán. A koncepció egyik alapvetése, hogy a Honvéd Főparancsnokság egykori épületének egy részét kiállítóhelyként - tehát nem múzeumként - kell hasznosítani. Az immáron látogatható épület átadásának két héttel ezelőtti sajtótájékoztatóján többek között az is elhangzott, hogy a Várgondnokság vagyonkezelésében lévő épületet kulturális és turisztikai célokra fogják használni, de a tervek szerint rendezvényeket is tarthatnak a falai között, a cél pedig, hogy önfenntartó legyen.

Az egykori Honvéd Főparancsnokság hét évtized után felújított épülete a Zsolnay-gyár történetét mintegy 260 alkotáson keresztül áttekintő, Egy zseniális család című kiállítással nyílt meg pénteken.