A lovagkirály nápolyi kalandjai: Nagy Lajos viszontagságai Itáliában
2014. július 23. 11:47 Németh Máté
Másodszor Nápolyban – a pápa nem enged
Hamar kitűnt, hogy a Nápolyi Királyságot nem olyan könnyű megtartani, mint amilyen gördülékenyen ment annak megszerzése, hiszen Lajos uralma hamarosan összeomlott. Miután nyáron VI. Kelemen pápa királyi címmel ruházta fel Tarantói Lajost, Johanna férjével 1348 őszén visszatért Nápolyba, miközben a magyar kézen lévő várak száma rohamosan fogyni kezdett. Az itáliai ügyek rendezésére Nagy Lajos először Lackfi István erdélyi vajdát küldte, de miután annak sikerei felemásnak bizonyultak - köszönhetően többek között a német zsoldosok lázadásainak - a magyar király úgy döntött, ismét a fegyverekhez nyúl.
1350 tavaszán megindította hát második nápolyi hadjáratát, amelyet ezúttal az Adriai-tengeren keresztül vezetett. A part menti városok ostromainál a bátorságát előszeretettel igazolni vágyó, ekkor még mindig csak a húszas évei közepén járó király több ízben is megsebesült. András és Durazzói Károly halálának helyszínén, Aversa alatt a várfalnál a király lába sérült meg egy nyíltól, amelyet - így a krónikás - csak másnap reggel, a tizenkettedik rántással sikerült kihúzni. Lajos ezt követően mindenesetre körbelovagolta a várost, hogy mindenki megbizonyosodjon arról: él.
Több véres ostrom és az előző hadjáratnál komolyabb csaták után a király augusztusban vonult be Nápolyba, ahol a pár évvel ezelőtti helyzettől eltérően ekkor már sokkal ridegebben várták az ifjú hódítót. Tekintve, hogy a helyiek ellenségesek voltak vele, a zsoldosokat pedig továbbra is igen nehéz volt kordában tartani és a vállalkozás költségei is igen magasra rúgtak - nem beszélve arról, hogy a pápa továbbra sem volt hajlandó Johannát megfosztani trónjától -, Lajos úgy döntött, el kell vetnie a két királysága egyesítését célzó elképzelését. Felismerése következtében még ebben az évben - egy római zarándoklatot követően - hazaindult.
A Johannával kötött fegyverszünetet 1352-ben béke követte, Lajos pedig két, hosszú távon sikertelen hadjárat után kivonta csapatait Itáliából és lemondott trónigényének gyakorlati érvényesítéséről. Kénytelen volt tudomásul venni, hogy a pápa szívesebben látja az itáliai királyság élén Johannát, mint a magyarországi Anjoukat, akik az egyházfő támogatása nélkül és a nagy távolságok miatt nem tudhatják huzamos ideig magukénak a hatalmat Nápolyban.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
